biokiskert

Itt az ősz, lassan le- illetve felszedtünk mindent a kertünkből. Rendes kertész ilyenkor ásót ragad, és szépen felássa a kertjét. Mint ahogy kedvesem is megtette pár hete. Igaz, kicsit korán, de hát sosem lehet tudni ebben a bolond időben, mikor köszönt be a sarkvidéki időjárás. Valószínűleg épp most...

Mivel szent elhatározásom, hogy rövid idő alatt profi biokiskertésszé képzem magam, belevetettem magam a szakirodalomba. Charles Dowding: Biokertészkedés a gyakorlatban című könyvét ütöttem fel éppen (és gyorsan végeztem is vele; a száraz cím ellenére egészen szórakoztató könyvet írt). Mi volt az első, ami szíven ütött?

Csináljunk konyhakertet! - mondta kedvesem, amikor épphogy tavaszodni kezdett. Persze, jót főzni csak jóból, frissből lehet, meg aztán miért a piaci éretlen-permetest tegyük a gyerekek elé, ha egyszer itt a kert. A vágyott kert készülőben volt, a ház is épphogy elkészült. Eddig a kert gyermekkorom ködös homályába veszett, 6 éves voltam, amikor lakásba költöztünk. Röpke 28 év után ismét kertes házban lakunk, mi sem természetesebb, mint hogy veteményezzünk.

Jó, vágjunk bele, de ez aztán biokert lesz a javából! Semmi vegyszer! Veteményezéstől sajgó háttal lestem az eredményt. Hé, ezek nőnek, király vagyok! Először egy retket húztam ki, imádom a retket.

A biokertészet alapelve, hogy a kártevőket szelektíven irtsuk, hogy a hasznos élőlényeknek ne essen bajuk. Ha lehet, a talajt és vízi élőlényeket se károsítsuk. A legbiobb csigairtó pl. a sün! De hogy szerezzünk sünt a kertünkbe?