biokiskert

A levéltetűt senkinek sem kell bemutatni. Nem túl szimpatikus élőlények. Nem lennének ők csúnyák, sőt, a kellemesebb megjelenésű rovarok közé tartoznak, de amit a növényekkel művelnek, az nem szép. Nálunk rengeteg a hangya, és ahol hangya van, ott tetű is van, vagy előbb-utóbb lesz. Megszállják a fiatal hajtásokat és degeszre szívják magukat belőle. Tényleg, a labdarózsán láttam olyan kerek tetvet, kis híja, hogy ki nem durrant. A labdarózsában egyébként nem tesznek különösebb kárt, simán túléli őket a növény, csak így nem tudok szedni belőle az asztalra. Sebaj, szép az a kertben is. Máshol viszont akár a növény életét, esetleg a termést is veszélyeztetik.

Örömmel olvastam, hogy egyre többen kertészkedünk. A Napi Gazdaság szerint egyre nagyobb divat a konyhakert, sőt, nem is kell kert, a teraszon is megtermeljük a betevő zöldség-gyümölcs egy részét. Végre egy normális divat! Van, ahol arról számolnak be, hogy egyre kevesebb az eladó hétvégi telek, mert ismét termelnek rajtuk. A piacokon és a kertészetekben jóval több palánta fogy, a kis kiszerelésű vetőmagok és dughagymák forgalma is jócskán megnőtt. Üröm az örömben, hogy a növényvédőszerek forgalma is megduplázódott - remélem, ez azért változni fog, és egyre inkább az ökológiai gazdálkodásban is használható szereket keresik majd.

Nehéz időszak ez egy kezdő biokiskertésznek. Megszállnak mindent a tetvek, pöndörödik, lyukad a falevél, előbújtak a csigák, amerre csak nézek, minden növényemre fáj a foga, ill. szájszerve valaminek. Gombák terjeszkednek vígan a fáinkon és kétségbeesünk: na, ebből sem eszünk az idén. Sokan ilyenkor adják fel (én is ezt tettem az első kertészkedős évben), és elszaladnak a gazdaboltba. Ott általában nem a szelíd szereket nyomják a kezünkbe, hanem azt, ami biztosan leirt minden kórokozót a növényről. Nem kórokozót is, de ez nem olyan feltűnő. Ha még nem szaladtál permetszerért, állj meg egy percre!

Az előrelátó kertész hagy egy kis helyet májusra is a kertben, hiszen ilyenkor rengeteg dolog kerülhet még a földbe. A meleget kedvelő növényeket nem is ültették ki régen a fagyosszentek (május 12-13-14) előtt, nehogy az utolsó fagyok elvigyék az érzékenyebb palántákat. Hétvégén, a hortobágyi biovásáron sokszor felmerült a kérdés: mit is ültethetünk még ilyenkor?

Tavaly nyáron épp hogy kétéves kisfiam az erdőszélen beszaladt az ott lengedező lepkék közé, és földöntúli boldogsággal az arcán kergette őket, "pepe, pepe" felkiáltással. Persze a kislányom is hamarosan csatlakozott hozzá. Végül félórás szaladgálást és jókedvet köszönhettünk e kecses lényeknek. A lepkék, pillangók nem csak a gyerekek figyelmét ragadják meg, mindenki szívesen csodálja őket (na jó, talán a káposztára épp petét rakó lepke kivétel egy kicsit). Engem valahogy megnyugtat a látványuk. Az is jóleső érzéssel töltheti el a pillangóbarát kert tulajdonosait, hogy így hozzájárulhatnak az olyan fajták megóvásához, amelyek élőhelye beszűkült, eltűnt vagy élhetetlenné vált. De mit kell tennünk, hogy meglátogassanak minket?

Indul a fűnyíró szezon és felmerül a kérdés: hova tegyünk ennyi lenyírt füvet? Nálunk elképesztő mennyiség jön össze a rendes heti nyíráson, pedig nem is nagy a füves terület. Persze kitehetjük mint zöldhulladékot, de kár lenne elpazarolni ezt az értékes alapanyagot. Mármint csak akkor értékes, ha nem vegyszerezzük, de hát egy biokiskert-tulajdonos miért is vegyszerezné pont a füvet? Lássuk hát, mit tehetünk:

Ha húsvét, akkor sonka, tojás és torma. Gondolom, már mindenkinek a fülén jön ki, de a tormáról érdemes még beszélni egy kicsit. Kiskoromban borzasztó csípősnek találtam, de az ízét már akkor is imádtam, ezért mikroszkopikus mennyiséget tettem az ételemre és úgy ettem. Ismered azt az érzést, amikor túl sok tormát teszel a szádba és a fejed búbját csípi? Azt hiszem, a torma nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma is a csípős ételek nagy rajongója vagyok. A tormát általában mindenki ecetes, újabban majonézes vagy tejszínes formájában eszi, és persze elmaradhatatlan eleme a savanyúságoknak. Régen sokan termesztették, de vadon is nő.

Még társasházi lakó koromban kezdtem a kertészkedést: az állandóan napos terasz arra csábított, hogy paradicsomot ültessek. Anyu hozott nekem palántát a piacról, én pedig három hatalmas cserépbe ültettem a magasra törő növényeket. Ültettem melléjük karót is, ami eleinte viccesen nézett ki az apró palánták mellett, de a növények hamar túlnőtték. Volt olyan év, hogy nem is kellett paradicsomot vennünk, és az az íz! A teraszon más is megnő, lássuk, mit ültethetünk még cserépbe:

Amikor kicsi voltam (6 éves koromig), kertes házban laktunk. Azután a nagymamáim konyhakertjéből lehetett szemezgetni a jóféle zöldeket. Különcnek számítottam, mert volt jó néhány termény, amit sehogy máshogy nem tudtak megetetni velem, csak nyersen. Ilyen pl. a sóska. Máig utálom a belőle készült főzeléket. Én szedtem le a megfelelő méretű leveleket, a kerti csap alatt megmostam és már rágcsáltam is. Nagymamám próbált szedni nekem: volt, hogy már a konyhában vártak a megmosott levelek, de úgy már nem ízlett. A küszöbön átérve valahogy elveszett a varázsa.

Láttam egyszer egy természetfilmben, hogy valahol, talán Dél-Amerikában a vándorhangyák lerohantak egy falut. Mindenhova bementek, és kihozták az összes rovart a házakból. Rendes nagytakarítást tartottak, a helyiek szerették is őket érte, mert még a skorpiókat is elkapták. Évente három napig tart az invázió, ezzel én is simán kiegyeznék. Csakhogy nekünk egész évben rettenetesen sok a hangyánk. Ez egy ilyen hangyás környék, mindenki ezzel küzd. Tavasszal a házba is bevonulnak, innen sem egyszerű kipaterolni őket. Egészen megdöbbentő dolgokat kedvelnek: grasszálnak a fürdőszobában, körbezsongják a töltődő telefonokat, nem eszik a porcukrot, de isszák a kókuszlikőrt. Kint is okoznak gondot, például telepítik szorgalmasan a levéltetveket. A szomszédban elrágták a rebarbarát, amúgy csak túrnak szorgalmasan. Mit tegyünk ellenük?