Amikor kicsi voltam (6 éves koromig), kertes házban laktunk. Azután a nagymamáim konyhakertjéből lehetett szemezgetni a jóféle zöldeket. Különcnek számítottam, mert volt jó néhány termény, amit sehogy máshogy nem tudtak megetetni velem, csak nyersen. Ilyen pl. a sóska. Máig utálom a belőle készült főzeléket. Én szedtem le a megfelelő méretű leveleket, a kerti csap alatt megmostam és már rágcsáltam is. Nagymamám próbált szedni nekem: volt, hogy már a konyhában vártak a megmosott levelek, de úgy már nem ízlett. A küszöbön átérve valahogy elveszett a varázsa.

>> a poszt folytatódik