A tegnapi eső elképesztő mennyiségű csigát csalt elő a rejtekhelyéről. Lépten-nyomon beleütköztük egy-egy megtermettebb, dolgára rohanó példányba. Néhányan megtalálták az anyák napi virágomat, a képen látható, mi maradt belőle (azokon a szárakon szép levelek voltak). A többiek is szépen ellakmároztak a növényeimen, némelyiknek csupa lyuk a levele. Tavaly elgondolkodtunk azon, hogy magunk válunk ragadozóvá, és megpróbáljuk elkészíteni a nagyobb példányokat, de végül letettünk róla. Mire összegyűjtöttük őket, elment a csigaevő kedvünk.

>> a poszt folytatódik