biokiskert

Hazaköltöztünk. Elkészült a Biokiskert új honlapja, ami remek otthona lesz a blognak is. Olvasd el a legújabb bejgyzést: Tervezni, tervezni, tervezni 

Valamelyik reggel akkora szeretetcsomagot találtam a gyepen valamelyik környékbéli macskától, hogy komolyan elámultam. Rettenetesen büdöset tudnak produkálni, ráadásul ebben a gyönyörű, esős időben felszedni sem egyszerű a szétázott produktumot. Ha meg kisüt a nap, gigászi méretű legyek lepik el a helyét. Miért szeretik ezek a gyepet? Régebben azt hittem, elássák... Mondjuk olyat is találtam: a veteményesemben. Elegem lett: hadat üzenek!

A kertben általában az őshonos növényeket kedvelem, mert azokkal nincs túl sok macera. Jól bírják az éghajlatot, nem igényelnek különösebb öntözést. Akkor is szépek, ha nem azzal töltöm a szabadidőmet, hogy ápolgatom, locsolgatom őket, hanem azzal, hogy nézegetem. Mondjuk a kertben pihengetve. Azért persze én is elcsábulok, ha valami igazán szépet látok, és előfordul, hogy hajlandó vagyok egy-egy növényt többet pátyolgatni. A konyhakertre ez fokozottan igaz, szívesen próbálok ki szokatlan, nálunk újdonságnak számító fajtákat. Minél több fajta vitaminforrás terem, annál több esélye van, hogy a gyerekek is találnak közte ehetőt. Így aztán rárepülök az ínyenckonyhák alapanyagaira.

Gyerekkoromban a krumplibogár (szebben: burgonya- ill. kolorádóbogár) a szimpatikusabbak közé tartozott. Helyes kis kerek állatka, trendi csíkozással. Van olyan szép, mint a katica, mégsem szereti senki. Ami nem csoda, hiszen elképesztő kárt tud okozni a burgonya levelén. Nemcsak a bogár rág, hanem a lárvák is, ők ráadásul csoportosan rágják a növényeket. Egy nyáron akár három nemzedék is kikel, így a kár, amit okoznak, jelentős. Mit tehetünk ellenük?

Ilyen melegben talán legjobb egy dús lombú fa árnyékában üldögélni és iszogatni egy jeges italt. Nincs az a dizájn-napernyő, amely felül tudná múlni az élményt (főleg, hogy a fa a kipárolgásával is hűsít, a napernyő pedig nem). Nálam még a növénnyel befuttatott pergola, lugas kelhet ezzel versenyre, de mindenképpen élő és zöld legyen. De minek az árnyékában a legjobb üldögélni? Vagyis kérdezzük inkább úgy: mire figyeljünk az árnyat adó növény kiválasztásánál?

A telkünkön számos öreg fa van. Mivel az utóbbi húsz évben nem lakott itt senki, a fákat sem gondozták. A cseresznyefa sajnos el is pusztult, de a többi sincs túl jó állapotban. Nem estünk azért nekik a láncfűrésszel (na jó, a ház helyén állókat azért muszáj volt kivágni). Megkíméltünk egy kajszibarackfát is, annak ellenére, hogy nem tűnt túl fittnek szegény. Az elmúlt években nem is nagyon volt rajta termés, ezt úgy tűnik, idén igyekszik bepótolni. Most roskadozik a rengeteg gyümölcs súlya alatt.

A bio - nem bio közötti választás nem kis döntés, hiszen jelentős az árkülönbség. Ha már többet költ az ember, nyilván szeretne meggyőződni arról, hogy valóban jobbat, értékesebbet kap. A zöldségeknél és a gyümölcsöknél én már letettem a voksom, gondoltam, itt az ideje, hogy a húsoknak is utánajárjak egy kicsit. Nem is olyan könnyű a dolog, mivel rengeteg az olvasnivaló a témában, és le kell hántani róla az egyik oldal önigazolását és a másik oldal hatásvadász leírásmódját. Nézzük először a baromfi, azon belül is a csirke, tyúk tartásának körülményeit.

... még a gyerekek is jobbak voltak. Mármint régen, az idősek szerint. Most ne menjünk bele, hogy mennyit változott azóta a "jóság" fogalma vagy a nevelési elvek, mennyivel tudunk többet a gyermeki-emberi lélekről, mint akkor. Nézzük objektíven a kérdést: régen vélhetően valóban nem volt annyi hiperaktív, figyelemzavaros gyerek, mint manapság. De ez cseppet sem a gyerek vagy szülei hibája, más is felelhet érte. Például a növényvédőszerek.

Nemrég egy bio módszert ismertető cikket olvastam. A cikk tartalma nem is volt olyan érdekes, mint a hozzá fűzött kommentek. Az egyik valahogy így szólt: a biogazdálkodás egy átverés, azok is permeteznek. Egyrészt igaza van, valóban permeteznek. Másrészt nincs igaza, mert nem azzal permeteznek, mint a "hagyományos" gazdák (azért az idézőjel, mert a bio azért előbb volt, mint a hagyományos, csak akkor még nem választás kérdése volt). Mivel lehet tehát permetezni az ökológiai gazdálkodásban?

Hát igen, nem lett tökéletes a komposztunk. És akkor még finoman fogalmaztam. Pedig átforgattuk, villáztuk, pakoltuk, de valahogy nem az igazi még. Szerintem két hibát követtünk el: féltünk, hogy rothadni kezd, ezért túl kevés nedves hozzávalót használtunk és nem aprítottuk elég kicsire a száraz hozzávalókat. Pedig már lassan teregetném a veteményre és ősszel is jólesne egy adag. Ráadásul egyre fogy a hely is, jó lenne, ha felszabadulna a kettesszámú komposztáló (ebbe villáztuk a félkész anyagot). De már van tervem.