biokiskert

Úgy kezdődött, hogy beleszerettem a korallberkenyébe. Megcsodáltam egy kertészetben a háromméteres, gyönyörű példányokat, megnéztem az árcímkét, majd úgy döntöttem, egy 30 centis is megteszi. Majd megnő a kertben, legfeljebb nem rögtön takarja majd el a hátsó szomszéd tyúkólját. Ki is hajtott szépen tavasszal és én csodáltam a friss, piros hajtásokat. Egyik reggel, amikor éppen csodáltam, mélységes felháborodással láttam, hogy valaki megrágta. Nem is kicsit, a gyönyörű új hajtásokat tövig bekebelezték. Miközben a tettest kerestem, a gyanú egy szürke bogárkára terelődött.

Akármerre járok, mindenhol tápoldat, műtrágya, mesterséges ezmegaz mosolyog szebbnél szebb flakonokban, zacsikban a polcokról. Ha növénytermesztéssel, -gondozással kapcsolatos írásra bukkanok, annak legalább fele arról szól, mikor mit szórjuk, fújjunk, permetezzünk. A tápanyag-utánpótlás persze nagyon fontos, de nem mindegy, mindez hogyan történik.

… tarlórépát? Én még nem, legalábbis nem tudok róla. A tarlórépa ugyanis rendkívül jól fűszerezhető, magába szívja az ízeket, így ha pl. egy kínai ételben futunk össze vele, nem is fogjuk felismerni. Zöldségesnél sem nagyon láttam még ilyesmit, sőt, kertekben sem, pedig nem új növény ez kis hazánkban sem. Nevét onnan kapta, hogy gyorsan fejlődik, ezért különösen alkalmas a tarlókra másodveteménynek. És persze a konyhakertben is felhasználhatjuk az ideiglenesen üresen álló helyeket a termesztésére.

Amikor megvettem az első adag vetőmagomat, rájöttem, hogy nincs egyszerű dolgom: ezeket nem egyszerre kell elvetni! Nagyjából 26-szor válogattam át őket, mire eldöntöttem, mit mikor hová tegyek, és persze volt, amit elfelejtettem, mire sorra került volna. Ha nem februárban vásárolunk, még nehezebb a dolog: azon is el kell gondolkodni, hogy egyáltalán érdemes-e beruházni még az adott zöldség magjába, vagy azt már úgyis csak jövőre vethetem el. Íme egy kis segítség, hogy átláthatóbb legyen a magválaszték.

Ha a konyhakertre gondolunk, általában egy nyugodt, vidéki kert kedves bája jut eszünkbe. Hosszúkás ágyásokkal, tyúklépésben járható ösvényekkel, szabályos zöldségsorokkal. A konyhakert általában elnyomja a kert kikapcsolódásra szolgáló részét, vagy ha elég nagy a telek, élesen elkülönül tőle. Kertvárosokban azonban nem mindig van erre hely, vagy ha van is, nem mindig fér össze a kert vágyott képe a konyhakert létével. Ennek azonban nem kell így lennie! Néhány tipp, hogyan illeszthetjük be a konyhakertet egy városi, elegáns, esetleg modern ház kertjébe:

Burgonyát, kedveltebb nevén krumplit kiskertbe is lehet ültetni. Az enyém sajnos túl kicsi, így én nélkülözni kényszerülök a házikrumplit, de ha egyszer lesz nagyobb, mindenképpen kipróbálom. Már csak azért is, hogy finom és olcsó újkrumplit ehessünk. A gyengém az újkrumpliból készített petrezselymes burgonya, amit úgy főzök, mint anyu: a krumplit vékony karikákra szelem és víz nélkül, kevés kacsazsíron, fedő alá küldöm. Már alig várom…

A csalánt mindenki ismeri, de senki sem szeretne vele közeli ismeretséget kötni. Pedig jó egy kis csalán a kertben. Persze a gyerekeket meg kell tanítani rá, hogy ne piszkálja, de alighanem előbb-utóbb magától is rájön. De mire is jó a csalán? Rengeteg dologra, akár ehető-iható is, de most nem a saját egészségünkre gyakorolt hatásról írnék, hanem a növényeinkére.

Minden gyerek kedvenc bogara a katica. Külön öröm, hogy a katica igen hasznos a kertben, így nyugodtan támogathatjuk erdőn-mezőn járva a gyermek katicagyűjtését. Ha otthon az állatkát egy alakuló levéltetű-kolónia közepébe helyezzük, biztos ott marad egy ideig. Ha még tovább ott akarjuk fogni, készíthetünk neki házat is: a koszt-kvártély nagyon vonzó egy kertben a katica számára. Ügyes kezű apukák, anyukák, nagyszülők, munkára fel, a gyerekek biztosan szívesen segítenek!

Ezúttal két, máshová szánt írásomat ajánlanám a figyelmetekbe:

Az egyik általában a vetőmagokról, eltarthatóságukról szól, és arról, hogyan lehet tesztelni a bizonytalan korú példányokat.

A másik pedig arról, hogy ki az az őrült, aki drága bio vetőmagot vesz és miért tesz ilyet.

Ha már ott jártok, olvasgassatok nyugodtan! Jó szórakozást!

Itt a medvehagyma-szezon! A tavaly elültetett növénykék sokkal dúsabban hajtottak ki idén. Szerencsére felismertem őket, így nem gyomláltam ki. Ha ilyen ütemben szaporodnak, pár év alatt meghódítják a nappali ablaka előtti jócskán árnyékos részt. Most már meg is kóstoltuk - olívaolajon paradicsommal fél perc alatt fonnyasztva spagettin végezte, némi friss parmezánnal meghintve. Nagyon jó lett, csak máskor még több medvehagyma kell majd rá.