Úgy kezdődött, hogy beleszerettem a korallberkenyébe. Megcsodáltam egy kertészetben a háromméteres, gyönyörű példányokat, megnéztem az árcímkét, majd úgy döntöttem, egy 30 centis is megteszi. Majd megnő a kertben, legfeljebb nem rögtön takarja majd el a hátsó szomszéd tyúkólját. Ki is hajtott szépen tavasszal és én csodáltam a friss, piros hajtásokat. Egyik reggel, amikor éppen csodáltam, mélységes felháborodással láttam, hogy valaki megrágta. Nem is kicsit, a gyönyörű új hajtásokat tövig bekebelezték. Miközben a tettest kerestem, a gyanú egy szürke bogárkára terelődött.

 

Ő volt az, a barázdáshátú vincellérbogár. Kicsi, szürke bogárka, hosszú orral. Repülni nem tud, de a lábain is épp elég gyorsan halad. Ha megzavarják, halottnak tetteti magát. Nyár elején rakja le petéit, akik hamar kikelnek és a növények gyökerét kezdik rágcsálni, a szüleiknél is nagyobb kárt okozva. A lárvák a földben telelnek és tavasszal farkaséhesen ébrednek. Szeretik a primulákat, fuksziákat, a legtöbb örökzöldet és a cserepes növényeket is. Még ifjú lárvaként érdemes megállítani őket, különben búcsút inthetünk kedves növényeinknek.

 

Lassan elég meleg lesz a talaj ahhoz, hogy bevessünk ellenük egy igazán félelmetes módszert. Szerencsére csak nekik és a cserebogár lárváknak félelmetes, minket nem bánt. Az ellenségünk ellenségének neve: Heterorhabditis bacteriophora. Magyarul a rovarparazita fonalférgek egy fajtája. A belőlük álló készítményt (Nematop) egyszerűen ki kell locsolni a talajra (amit aztán nedvesen is kell tartani). A férgek felkutatják a vágyott gazdaállatokat, elpusztítják, majd kirajzanak újabb áldozatot keresni. Ha már elfogytak az áldozatok, a fonalférgek száma is jelentősen lecsökken. Bővebb info itt és itt.