biokiskert

Gyerekkoromban a krumplibogár (szebben: burgonya- ill. kolorádóbogár) a szimpatikusabbak közé tartozott. Helyes kis kerek állatka, trendi csíkozással. Van olyan szép, mint a katica, mégsem szereti senki. Ami nem csoda, hiszen elképesztő kárt tud okozni a burgonya levelén. Nemcsak a bogár rág, hanem a lárvák is, ők ráadásul csoportosan rágják a növényeket. Egy nyáron akár három nemzedék is kikel, így a kár, amit okoznak, jelentős. Mit tehetünk ellenük?

by Ettore Balocchi

Már tavaly is arra lettem figyelmes, hogy néhány növény (pl. som) hajtásvégein fehér bevonat jelent meg. Amikor közelebb léptem, kicsi, fehér, szárnyas izéket láttam rajta. Amikor még közelebb léptem és hozzáértem, elpattant. Mintha ott sem lett volna. Gyorsan rákerestem az izére: ő az amerikai lepkekabóca. Újabb inváziós faj, amely nem itt született (vagyis a kertemben lévő példányok már igen).

Például meg lehet enni, főleg ifjú korában. Aztán ad még tojást is. Ezen kívül? A gyerekeket igen jól elszórakoztatják: órákig szedik a pipiknek a gazt (így ugye a gyomlálás is megoldott) és etetik őket. De akár kommandósbrigádként is bevethetjük őket, évente kétszer.

Mostanában kicsit sok volt az eső… Minden kártevőnek megvan
a maga kedvenc időjárása. Más kórságokra kell számítanunk száraz, hűvös, esős vagy meleg időszakokban. Nézzük először, mire készüljünk, ha ennyit esik és párás a levegő!

Esetleg aranyalma (mindkét néven nevezték, utóbbin még ma is hívják az pl. az olaszok). A kedvenc zöldségem, ami gyümölcs (vagy fordítva?) Ha valamiért érdemes kertészkedni, biztosan ez az. Egyszerűen odavagyok a paradicsomért. Idén többfélét is ültettem, kíváncsi vagyok az eredményre. A vicces az, hogy a tavaly lehullott paradicsomok magjából kikelt "vadon nőtt" példányok simán túlnőtték a féltve nevelgetett palántáimat és már virágzanak, sőt, termés is van rajtuk (még zöld). Azt hiszem, palántanevelésben még fejlődnöm kell.

A tegnapi eső elképesztő mennyiségű csigát csalt elő a rejtekhelyéről. Lépten-nyomon beleütköztük egy-egy megtermettebb, dolgára rohanó példányba. Néhányan megtalálták az anyák napi virágomat, a képen látható, mi maradt belőle (azokon a szárakon szép levelek voltak). A többiek is szépen ellakmároztak a növényeimen, némelyiknek csupa lyuk a levele. Tavaly elgondolkodtunk azon, hogy magunk válunk ragadozóvá, és megpróbáljuk elkészíteni a nagyobb példányokat, de végül letettünk róla. Mire összegyűjtöttük őket, elment a csigaevő kedvünk.

A levéltetűt senkinek sem kell bemutatni. Nem túl szimpatikus élőlények. Nem lennének ők csúnyák, sőt, a kellemesebb megjelenésű rovarok közé tartoznak, de amit a növényekkel művelnek, az nem szép. Nálunk rengeteg a hangya, és ahol hangya van, ott tetű is van, vagy előbb-utóbb lesz. Megszállják a fiatal hajtásokat és degeszre szívják magukat belőle. Tényleg, a labdarózsán láttam olyan kerek tetvet, kis híja, hogy ki nem durrant. A labdarózsában egyébként nem tesznek különösebb kárt, simán túléli őket a növény, csak így nem tudok szedni belőle az asztalra. Sebaj, szép az a kertben is. Máshol viszont akár a növény életét, esetleg a termést is veszélyeztetik.

Nehéz időszak ez egy kezdő biokiskertésznek. Megszállnak mindent a tetvek, pöndörödik, lyukad a falevél, előbújtak a csigák, amerre csak nézek, minden növényemre fáj a foga, ill. szájszerve valaminek. Gombák terjeszkednek vígan a fáinkon és kétségbeesünk: na, ebből sem eszünk az idén. Sokan ilyenkor adják fel (én is ezt tettem az első kertészkedős évben), és elszaladnak a gazdaboltba. Ott általában nem a szelíd szereket nyomják a kezünkbe, hanem azt, ami biztosan leirt minden kórokozót a növényről. Nem kórokozót is, de ez nem olyan feltűnő. Ha még nem szaladtál permetszerért, állj meg egy percre!

Láttam egyszer egy természetfilmben, hogy valahol, talán Dél-Amerikában a vándorhangyák lerohantak egy falut. Mindenhova bementek, és kihozták az összes rovart a házakból. Rendes nagytakarítást tartottak, a helyiek szerették is őket érte, mert még a skorpiókat is elkapták. Évente három napig tart az invázió, ezzel én is simán kiegyeznék. Csakhogy nekünk egész évben rettenetesen sok a hangyánk. Ez egy ilyen hangyás környék, mindenki ezzel küzd. Tavasszal a házba is bevonulnak, innen sem egyszerű kipaterolni őket. Egészen megdöbbentő dolgokat kedvelnek: grasszálnak a fürdőszobában, körbezsongják a töltődő telefonokat, nem eszik a porcukrot, de isszák a kókuszlikőrt. Kint is okoznak gondot, például telepítik szorgalmasan a levéltetveket. A szomszédban elrágták a rebarbarát, amúgy csak túrnak szorgalmasan. Mit tegyünk ellenük?

Úgy kezdődött, hogy beleszerettem a korallberkenyébe. Megcsodáltam egy kertészetben a háromméteres, gyönyörű példányokat, megnéztem az árcímkét, majd úgy döntöttem, egy 30 centis is megteszi. Majd megnő a kertben, legfeljebb nem rögtön takarja majd el a hátsó szomszéd tyúkólját. Ki is hajtott szépen tavasszal és én csodáltam a friss, piros hajtásokat. Egyik reggel, amikor éppen csodáltam, mélységes felháborodással láttam, hogy valaki megrágta. Nem is kicsit, a gyönyörű új hajtásokat tövig bekebelezték. Miközben a tettest kerestem, a gyanú egy szürke bogárkára terelődött.