by Ettore Balocchi

Már tavaly is arra lettem figyelmes, hogy néhány növény (pl. som) hajtásvégein fehér bevonat jelent meg. Amikor közelebb léptem, kicsi, fehér, szárnyas izéket láttam rajta. Amikor még közelebb léptem és hozzáértem, elpattant. Mintha ott sem lett volna. Gyorsan rákerestem az izére: ő az amerikai lepkekabóca. Újabb inváziós faj, amely nem itt született (vagyis a kertemben lévő példányok már igen).

 

fotó: Schweininger ZsuzsannaMint a neve is mutatja, Amerikából került hozzánk, vagyis először Észak-Olaszországba, és onnan szépen terjed mindenfelé. Idén sietett; csak július közepén kellett volna megjelennie. A fehér bevonat viasztelep, ezt a lárvák termelik. A kész lepkekabóca szeptemberben rakja le petéit a fás szárú növények kérgére. Nem túl válogatós, rengeteg növényfajt szeret . Figyeljük a hajtásvégeket és a levelek fonákját, bár nem túl nehéz észrevenni – elég feltűnő a jelenlétük.

 

Tavaly simán csak levágtam és eltüntettem a megszállt hajtásokat, idén új trükkel próbálkoztam: a narancsolajos permetezővel. Lehet, hogy használt volna, de olyan gyorsan pattogtak el a permetsugár elől, hogy esélyem sem volt eltalálni őket (a lárvákra azért valószínűleg hat, azok még nem pattognak). Felszívódó rovarölőt nem szívesen használok, még dísznövényeken sem, mert nálam eléggé keverednek a zöldségek-fűszerek és a díszkert. Meg amúgy sem. Így marad a vagdosás és az őszi-tavaszi lemosó permetezés ellenük.