biokiskert

Mindig nagy szenzáció nálunk, ha a gyerekek találnak egy katicát. Kicsit sajnálom ilyenkor a kedves kinézetű hatlábút, mert jól megtúráztatják, mire felérhet a gyerekkéz csúcsára és elmenekülhet. Gondolom, hozzászoktak már ehhez: ősidők óta így jár az a katica, aki gyerekes házhoz teszi be a szárnyát. Pedig a gyermekeink kedvence félelmetes tömeggyilkos. Ha a levéltetvek szemszögéből nézzük.

A fűszernövények dícséretéről már írtam, de akkor nem említettem egyéb hasznukat. Ezeket a növényeket ültethetjük egy csoportba is, így egyszerűbb lecsípni a szükséges adagot a főzéshez. De még jobban tesszük, ha szétszórjuk őket a kertben. Nem véletlenszerűen, hanem célzottan. Sok fűszernövény ugyanis kártevőriasztó hatású, így megvédheti a zöldségeket is. Nézzünk egy párat:

Gyönyörűen felfutott a tűzbab a támasztékára, csodás virágai is lettek. Aztán megjelentek a hüvelyek, már kezdtem is dörzsölni a markom, hogy milyen jót szüretelünk hamarosan. Egyszer csak megjelentek a lények: feketék, pöttyösek, kisebbek, nagyobbak, jellegzetesen poloskaformájúak. Tulajdonképpen szépek voltak, csak hát éppen a babomat ették. Szívókájukat a hüvelyekbe mélyesztve ácsorogtak. Egyre nagyobbra nőttek, már néhány rendes poloska méretű, zöld jószág is volt köztük. A bab végül a kukában végezte. Egyéb növényen nem láttam: ma már tudom, hogy csak szerencsém volt, többféle növény is megfelel az ízlésének (pl. paradicsom, uborka, paprika, dísznövények).

Virágok a veteményben? Bizony, egy biokertben ez nem meglepő. Hozzátartozik. Ahogy a fűszernövények is. Nekem jobban is tetszett így az ágyás, nem volt olyan egyhangú. Az alább felsorolt növények mindegyikét nyilván nem tudjuk elültetni, mert akkor nem marad hely a lényegnek. Én az első négyet passzírozom bele az ágyások réseibe, de válogassatok kedvetek szerint!

A vakond aranyos állat. Minden gyerek odavan érte, főleg a Kisvakond óta. És még hasznos is: rengeteg lótücsköt, pajort, drótférget és egyéb nyalánkságot képes elfogyasztani. A növényeket nem eszi, nem rágja. Mégsem hiszem, hogy akad olyan 18 éven felüli, aki örömmel látná őket a kertben.

Legjobban talán a golfpálya-gyep rajongók tépik a hajukat miatta, amikor a gondosan egyformára nyírt, egy irányba fésült fűszálak között egy szép, szabályos vakondtúrást pillantanak meg. Ha egy kiadós eső után beomlanak a felszínközeli járatai, a szép fűre végképp keresztet vethetünk. De frászt kapnak tőle a konyha- és virágoskert kedvelők is, kedvező étrendje ellenére. A vakond ugyanis szépen kitúrja a növények alól a talajt, sőt, néha a növényeket is. A növények viszont talaj nélkül nem bírják sokáig, és elszáradnak. Ezért hamar döntés születik: a vakondnak mennie kell.

...és cselezd ki a kártevőket! Ha a korai és a késői zöldségfajtákból válogatsz, jó eséllyel elkerülöd a fajtát kedvelő zabagépek támadását. A természet ugyanis igen bölcs, akkor rajzanak a kártevők és terjednek a gombás fertőzések, amikor sok a tápanyag, azaz a célcsoportjuk még finom zsenge.

Csináljunk konyhakertet! - mondta kedvesem, amikor épphogy tavaszodni kezdett. Persze, jót főzni csak jóból, frissből lehet, meg aztán miért a piaci éretlen-permetest tegyük a gyerekek elé, ha egyszer itt a kert. A vágyott kert készülőben volt, a ház is épphogy elkészült. Eddig a kert gyermekkorom ködös homályába veszett, 6 éves voltam, amikor lakásba költöztünk. Röpke 28 év után ismét kertes házban lakunk, mi sem természetesebb, mint hogy veteményezzünk.

Jó, vágjunk bele, de ez aztán biokert lesz a javából! Semmi vegyszer! Veteményezéstől sajgó háttal lestem az eredményt. Hé, ezek nőnek, király vagyok! Először egy retket húztam ki, imádom a retket.