biokiskert

Tavaly a paradicsomaim az égig nőttek. Először egy rövidebb bambuszkaró volt mellettük, de ezt hamar kinőtték. Jött a 2,5 méteres karó, ezt azonban már nem tudtuk olyan jól leszúrni, nem lett elég stabil. Elég szeles volt felénk a nyár. A karók és a növények egy darabig bírták, aztán megadták magukat és felborultak. Esőben különösen nagy élvezet volt kirohangálni, hogy valahogy talpra állítsuk a három méteres, paradicsomtól roskadozó növényeket. Így idén a támaszték kiemelt figyelmet kap.

Mivel kevéssé ismert növényről van szó, kicsit belezavarodtam a megnevezésekbe. A felfedezés: a feketegyökér = spanyol pozdor = fekete bakszakáll. Merthogy a bakszakáll eredetileg fehéres színű, a többi meg sötét. Egyébként ízre egyformák. Nálunk vadon is terem, de a kertekből valahogy kikopott. Érdemes lenne ültetni ismét, különleges ízű gyökérzöldségről van szó. A csúcsgasztronómiába már bekerült, próbáljuk ki otthon is.

Olvasmányaim szerint ez az optimális ideje a barackfa (őszi) metszésének. A metszés mindig nagyon misztikusnak tűnt számomra. Nagyapámnak az egész kertje szőlővel és gyümölcsfákkal van tele: van mit metszegetnie. Sokszor láttam, ahogy elmélyült figyelemmel, biztos kézzel vagdosta a nemkívánatos ágakat. A végeredmény mindig nagyon szép lett. Ápolt, rendezett szőlősorok állnak a kertben, a termés pedig általában bőséges és finom.

A vetőmag bizalmi kérdés. Ha az ember megtalálta a jó forrást, általában kitart mellette. Mindig lutri, mi lesz a csomagban lapuló magokból. Kikelnek? Ha igen, mennyi? Megmarad, megnyúlik, eldől? Magához tér, ha kiültetem? Milyen növény lesz belőle? Olyan szép, mint a képen? Persze ezek a dolgok nem csak a vetőmagtól függnek, hiszen a gondozás során is annyi minden félresikerülhet. Kiültetés után ráadásul belép a legszeszélyesebb tényező: az időjárás. Mégis: minden a zacskóban kezdődik.

… ha jót akarsz olcsón. És ha van rá lehetőséged.

A saláta egészséges és finom, ezt minden diétázó és egészséges étkezést preferáló tudja. Azt vajon tudjuk-e, hogy a saláta tartalmazza a legtöbb növényvédőszer-maradványt? Erre akkor döbbentem rá, amikor kislányom könyörgésére degukat (chilei mókus) hoztunk a házhoz. A degu használati utasítása szerint nem szabad salátát ennie, mert a salátán/salátában lévő mérgező anyagok meg is ölhetik. Elgondolkodtam: akkor nekünk sem lehet az túl jó…

Egy növénnyel sincs annyi macera, mint azzal, amiből a legtöbb van. Hát persze, hogy a fű! A legtöbb kertben van belőle, ahol kisgyerek is van, ott kötelező elem. Minél szebb, annál nehezebb vele. Ahhoz, hogy szép legyen, locsolni illik, ha locsoljuk, nő, mint a gomba, ha nő, akkor nyírni kell. Gyakran. Nyáron hetente, vagy még annál is sűrűbben. De a szépen ápolt gyep látványa megéri, utána már csak a szomszéd macskái által otthagyott szeretetcsomagokat kell eltávolítani róla, és indulhat a mezítlábas móka! Nincs annál jobb, mint belemélyeszteni a lábujjainkat a puha fűbe…

Egy elfeledett étel, ami egészséges, finom, könnyű termeszteni. Vidám a neve is, melyik gyerek ne kóstolna meg szívesen egy csicsóka nevű ételt? Bevallom őszintén, én még soha nem ettem, de egyre kíváncsibb vagyok rá. Olyannyira, hogy talán idén ültetek is. Dekorációnak sem utolsó, és még hasznos is, ráadásul kapni egyáltalán nem lehet (bár mostanában kedvenc zöldségesem sokszor meglep, és olyan dolgokat tart, amelyeket én hiánycikknek minősítettem).

Bizonyára ismerős az a szituáció, amikor egyszerre érik be pl. egy hatalmas gyümölcsfa termése. Gyorsan kell valamit kezdeni a sok gyümölccsel, tele lesz a kamra lekvárral, az egész család és a szomszédság is azt eszi és már nekünk is a könyökünkön jön ki. Ugyanezt a hibát a zöldségekkel is elkövethetjük: egy csomag vetőmag néha egy egész hadsereget képes ellátni. Különösen igaz ez a salátákra, hagymára, retekre, karalábéra, sőt, egy fél csomag cukkini jobb években annyi termést hoz, hogy szedni sem győzzük, nemhogy enni.

Van néhány növény, amely újdonságnak számít, pedig nem az. Valaha fogyasztották errefelé, de feledésbe merült (Bálint gazda azt írja, valószínűleg egy kártevője vagy betegsége terjedhetett el túlzottan, ezért hagytak fel vele). Szerencsére máshol nem felejtették el, így újra meghódíthatja a kerteket a mángold. Én először egy Jamie Oliver szakácskönyvben futottam bele: ő egyszerűen pár percre lobogó, sós, fokhagymás vízbe dobta, majd rálöttyintett egy kis olívaolajt és kész is volt a köret. Több zöldfélét készített így egyszerre, igen jól néztek ki. Persze sok más ételt is készíthetünk belőle, leveléből jó magyar módra spenótféle főzeléket főzhetünk, a szárát pedig a spárgához hasonlóan dolgozhatjuk fel.

A biokertészkedésről szóló könyvben (Charles Dowding) engem az ásás nélküli kertészkedés fogott meg a legjobban. Hiába, a lusta ember is szerethet kertészkedni. Vannak azonban helyzetek, amikor ez nem kivitelezhető, például ha nagyon kemény, agyagos a talaj (ezen ugyan javíthatunk, és akkor már nyitott lesz az út az ásás nélküli kertészkedéshez). Ha nem akarunk ásni, sok komposztra lesz szükségünk: ha ez nem biztosított, inkább ássunk. Akkor is ássunk, ha hagyománytisztelők vagyunk: így láttunk otthon, nagyapánktól, dédapánktól. De ha már ásunk, ássunk rendesen!