Mivel kevéssé ismert növényről van szó, kicsit belezavarodtam a megnevezésekbe. A felfedezés: a feketegyökér = spanyol pozdor = fekete bakszakáll. Merthogy a bakszakáll eredetileg fehéres színű, a többi meg sötét. Egyébként ízre egyformák. Nálunk vadon is terem, de a kertekből valahogy kikopott. Érdemes lenne ültetni ismét, különleges ízű gyökérzöldségről van szó. A csúcsgasztronómiába már bekerült, próbáljuk ki otthon is.

 

A feketegyökér íze valahol a spárga-karalábé-articsóka háromszögben található, más könyv szerint osztrigára emlékeztet. Kiváló kísérője a tengeri halaknak a párolt verzió, de többféle elkészítési módot is találunk itt. A feketegyökér hámozásánál vigyázzunk: a héja fog, ha frisset vettünk, tejszerű nedvet ereszt, ami ránk ragasztja a héj színét. Ezért célszerű vagy kesztyűben, vagy folyóvíz alatt hámozni, de a legbiztosabb a két módszer együtt.

 

A remek íz mellett hasznos is: stimulálja a belső elválasztású mirigyeket, lazít (jó vacsora), jó csontritkulás és köszvény ellen, serkenti a vérképzést és az emésztést.

 

A zöldségesnél nem nagyon kapható, ezért vessük magunk a magokat (mostanában időszerű). Viszonylag laza talajra van szüksége, mert nagyon hosszú gyökereket ereszt. A friss szerves trágyát nem szereti, elágazhatnak tőle a gyökerek, de a komposzt mehet a földjébe. Akkor kell felszedni, ha már érte fagy, így a legfinomabb. A földben áll el a legjobban, ha nagyon fagy, takarjuk be. Ha mégis kiássuk (ássuk, ne húzzuk, törékeny!), tároljuk nedves homokban. Igazi biokertbe való növény: nincsenek igazán kártevői.

 

Ha bízunk Gordon Ramsey-ben (én bízom, három csillag az három csillag), kipróbáljuk. Ő többek között így készíti: