biokiskert

A bio - nem bio közötti választás nem kis döntés, hiszen jelentős az árkülönbség. Ha már többet költ az ember, nyilván szeretne meggyőződni arról, hogy valóban jobbat, értékesebbet kap. A zöldségeknél és a gyümölcsöknél én már letettem a voksom, gondoltam, itt az ideje, hogy a húsoknak is utánajárjak egy kicsit. Nem is olyan könnyű a dolog, mivel rengeteg az olvasnivaló a témában, és le kell hántani róla az egyik oldal önigazolását és a másik oldal hatásvadász leírásmódját. Nézzük először a baromfi, azon belül is a csirke, tyúk tartásának körülményeit.

Nemrég egy bio módszert ismertető cikket olvastam. A cikk tartalma nem is volt olyan érdekes, mint a hozzá fűzött kommentek. Az egyik valahogy így szólt: a biogazdálkodás egy átverés, azok is permeteznek. Egyrészt igaza van, valóban permeteznek. Másrészt nincs igaza, mert nem azzal permeteznek, mint a "hagyományos" gazdák (azért az idézőjel, mert a bio azért előbb volt, mint a hagyományos, csak akkor még nem választás kérdése volt). Mivel lehet tehát permetezni az ökológiai gazdálkodásban?

Már gyerekként feltűnt, hogy a tyúkok nem mindent esznek szívesen, amit bedugdostam nekik. Pár dologért viszont meg voltak őrülve, ezek közé tartozott a giliszta és a tyúkhúr (stellaria media, bár akkor ezt még nem tudtam). A tyúkhúrral való etetésnek mindenki örült, a tyúkok is, és gazdájuk (nagymamám) is, mivel így rendszeresen gyomláltuk a kertet. Mi, gyerekek is örültünk, mert a tyúketetés jó móka, sokáig el lehet vele szórakozni. A tyúkhúr ennél azonban lényegesen többet tud.

A legtöbb kert nagyon is természetellenes, főleg a veteményesek. Legalábbis a hagyományosak. Hogy miért? A természetben egy dolgot sohasem lehet látni: a földet. Ha mégis látjuk, olyan helyen járunk, ahol nem terem meg semmi. Ahol kicsit is termékeny a talaj, azt meghódítják a növények: vagy az aljnövényzet tör elő, vagy a fák lombja dominál. Mármint az avar. A termőtalaj nagyon szégyenlős. Ha lecsupaszítjuk, igyekszik rögtön eltakarni magát.

Élelmiszert vásárolni alapvetően bizalmi kérdés. Bízunk abban, hogy a választott áru jó, finom, egészségre ártalmatlan, méginkább hasznos lesz. Megpróbáljuk bebiztosítani magunkat: megnézzük, kitől, melyik gyártótól vásárolunk. A zöldségek esetén ragaszkodunk a jól beválthoz, esetleg biozöldséget választunk. Aztán néha kétségbeesünk: kiderül, hogy az ételek ezzel-azzal szennyezettek, és semmit sem tehetünk, hogy ezt előre kiszűrjük. Most a németek jártak rosszul. Még nem tisztázott, ki hibázott, de a kiszolgáltatottság egyértelmű: sérül a bizalom.

Európában és a világon egyre nagyobb teret kap az ökológiai gazdálkodás. Sajnos még nem ez a meghatározó, de hatalmas ütemben fejlődik. Az EU tagországok programokat indítanak annak érdekében, hogy az ökológiai módszerekkel művelt terület nagyságát növeljék. Nálunk egy időre megfeledkeztek erről a célról, így a növekedés előbb csökkenésbe, majd stagnálásba csapott át. Mi történt?

A gazt, gyomnövényeket senki sem szereti a kertjében látni. Sokat kell hajlongani, hogy megszabaduljunk tőlük, már ha nem akarunk gyomirtót bevetni. Most azonban egy érdekes cikkre bukkantan a Biokultúra újság idei első számában. Nem is annyira a cikk fogott meg, hanem a néhány soros előszava arról, hogy a gyom nem feltétlenül maga a megtestesült gonosz. (A továbbiakban a szántóföldi mechanikus gyomirtásról esik szó benne).

Biodinamikus gazdálkodás? Az meg mi? Egyvalami biztos: nem olyasmi, amit otthon, egy kiskertben meg lehet valósítani. Inkább csak érdekességképpen említem, ha esetleg ilyen gazdálkodásból származó termékkel találkozunk, tudjuk hova tenni.