biokiskert

Hát igen, nem lett tökéletes a komposztunk. És akkor még finoman fogalmaztam. Pedig átforgattuk, villáztuk, pakoltuk, de valahogy nem az igazi még. Szerintem két hibát követtünk el: féltünk, hogy rothadni kezd, ezért túl kevés nedves hozzávalót használtunk és nem aprítottuk elég kicsire a száraz hozzávalókat. Pedig már lassan teregetném a veteményre és ősszel is jólesne egy adag. Ráadásul egyre fogy a hely is, jó lenne, ha felszabadulna a kettesszámú komposztáló (ebbe villáztuk a félkész anyagot). De már van tervem.

Például meg lehet enni, főleg ifjú korában. Aztán ad még tojást is. Ezen kívül? A gyerekeket igen jól elszórakoztatják: órákig szedik a pipiknek a gazt (így ugye a gyomlálás is megoldott) és etetik őket. De akár kommandósbrigádként is bevethetjük őket, évente kétszer.

Kertes házba költözésünk után erősen megdöbbentett minket, hogy milyen kicsi a házhoz tartozó kuka. Az még érthető, hogy költözés után sok a szemét, na de két hónap után is? Persze lehet nagyobbat kérni, esetleg két kicsit, de annak a költsége is dupla. Hiába, a kertes ház tudatosságra neveli az embert: bevezettük a szelektív hulladékgyűjtést és beszereztük a kerti komposztálót. Szelektíven addig csak a műanyag flakonokat gyűjtöttük, most már mindent, amit lehet. Ez volt az egyszerűbb része a tervnek.

Na de a komposzt?! Minél többet olvastam a komposztálásról, annál jobban elbizonytalanodtam.

A komposztálásról már esett szó két ízben is (alapok és hibakeresési- és javítási útmutató) a blogon. Nem mindenkinek van azonban lehetősége arra, hogy otthon komposztáljon. Jó megoldás lenne erre a komposztálható hulladék szelektív gyűjtése és központi hasznosítása, de ez még sajnos várat magára. Akadnak azonban civil kezdeményezések, amelyek követendő példaként szolgálhatnának.

Előfordulhat, hogy a nem szabályosan felépített komposzthalmunk nem úgy viselkedik, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ilyenkor sem kell elkeseredni, mindenre van orvosság.

Itt az ősz, lassan le- illetve felszedtünk mindent a kertünkből. Rendes kertész ilyenkor ásót ragad, és szépen felássa a kertjét. Mint ahogy kedvesem is megtette pár hete. Igaz, kicsit korán, de hát sosem lehet tudni ebben a bolond időben, mikor köszönt be a sarkvidéki időjárás. Valószínűleg épp most...

Mivel szent elhatározásom, hogy rövid idő alatt profi biokiskertésszé képzem magam, belevetettem magam a szakirodalomba. Charles Dowding: Biokertészkedés a gyakorlatban című könyvét ütöttem fel éppen (és gyorsan végeztem is vele; a száraz cím ellenére egészen szórakoztató könyvet írt). Mi volt az első, ami szíven ütött?