Általános iskolás koromban azt a feladatot kaptuk, hogy gyűjtsünk rovarokat és azokat gombostűre szúrva vigyük be biológia órára. Akkoriban épp egy belvárosi gangos házban laktunk, így nem volt túl könnyű teljesíteni a kérést. Még csótány sem volt, azzal csak később, panellakó koromban találkoztam. Anyukám egy vendéglátóipari egység kerthelyiségében bukkant rá a megoldásra: egy hatalmas, zöld, meglehetősen ijesztő ízeltlábú támolygott felé. Egy kis doboz segítségével csapdába csalta és foglyul ejtette az idegent, majd boldogan hazahozta. Ahogy belestem hozzá, kis híján rosszul lettem: rettegtem tőle.

>> a poszt folytatódik