biokiskert

A biokertészkedésről szóló könyvben (Charles Dowding) engem az ásás nélküli kertészkedés fogott meg a legjobban. Hiába, a lusta ember is szerethet kertészkedni. Vannak azonban helyzetek, amikor ez nem kivitelezhető, például ha nagyon kemény, agyagos a talaj (ezen ugyan javíthatunk, és akkor már nyitott lesz az út az ásás nélküli kertészkedéshez). Ha nem akarunk ásni, sok komposztra lesz szükségünk: ha ez nem biztosított, inkább ássunk. Akkor is ássunk, ha hagyománytisztelők vagyunk: így láttunk otthon, nagyapánktól, dédapánktól. De ha már ásunk, ássunk rendesen!

A tervezésbe! Tavaly annyi volt a tervezés részemről, hogy a vetőmagboltban végignézegettem a zacskókat, és ami szimpatikus volt, megvettem. Az eredmény nem volt túl jó, mert itthon olvastam el, hogy a legtöbbet érdemes előnevelgetni és csak palántaként kiültetni. Nekem viszont erre pillanatnyilag nincs megfelelő helyem, bár azért megpróbáltam.

Volt, ami sikerült.

Itt az ősz, lassan le- illetve felszedtünk mindent a kertünkből. Rendes kertész ilyenkor ásót ragad, és szépen felássa a kertjét. Mint ahogy kedvesem is megtette pár hete. Igaz, kicsit korán, de hát sosem lehet tudni ebben a bolond időben, mikor köszönt be a sarkvidéki időjárás. Valószínűleg épp most...

Mivel szent elhatározásom, hogy rövid idő alatt profi biokiskertésszé képzem magam, belevetettem magam a szakirodalomba. Charles Dowding: Biokertészkedés a gyakorlatban című könyvét ütöttem fel éppen (és gyorsan végeztem is vele; a száraz cím ellenére egészen szórakoztató könyvet írt). Mi volt az első, ami szíven ütött?