biokiskert

Valamelyik reggel akkora szeretetcsomagot találtam a gyepen valamelyik környékbéli macskától, hogy komolyan elámultam. Rettenetesen büdöset tudnak produkálni, ráadásul ebben a gyönyörű, esős időben felszedni sem egyszerű a szétázott produktumot. Ha meg kisüt a nap, gigászi méretű legyek lepik el a helyét. Miért szeretik ezek a gyepet? Régebben azt hittem, elássák... Mondjuk olyat is találtam: a veteményesemben. Elegem lett: hadat üzenek!

Hát igen, nem lett tökéletes a komposztunk. És akkor még finoman fogalmaztam. Pedig átforgattuk, villáztuk, pakoltuk, de valahogy nem az igazi még. Szerintem két hibát követtünk el: féltünk, hogy rothadni kezd, ezért túl kevés nedves hozzávalót használtunk és nem aprítottuk elég kicsire a száraz hozzávalókat. Pedig már lassan teregetném a veteményre és ősszel is jólesne egy adag. Ráadásul egyre fogy a hely is, jó lenne, ha felszabadulna a kettesszámú komposztáló (ebbe villáztuk a félkész anyagot). De már van tervem.

Mire való a talaj? Nyilvánvaló: abban nő a növény, nélküle eldőlne. Pedig ennél sokkal több múlik rajta. Nem mindegy, milyen a teteje, az alja, él-e benne valami, és ha igen, mi. A talajjal sokan úgy bánnak, mint egy kémiai keverékkel: ha nincs benne elég nitrogén, tegyünk bele, ha van benne lárva, irtsuk ki. Csakhogy a talaj jóval több annál, amit látunk. nyüzsög benne az élet, ráadásul a többség barát. Láthatatlan segítők milliárdjai élnek benne, amelyeket egy könnyedén odaszórt maroknyi műtrágya azonnal kinyír. Pedig segíthetnénk is nekik.

Láttam egyszer egy videót, amin a gazda szép komótosan vizet engedett egy locsolókannába és bőségesen meglocsolta a káposztalevélen hemzsegő tetveket. A különböző időpontokban készített felvételeken az egyre rosszabb bőrben lévő levéltetvek látszottak, majd egy tiszta levél. Biztos voltam benne, hogy a víz ilyet nem csinál, ezért hamar túltettem magam a látottakon. Csakhogy ez nem sima víz volt ám! Azóta megtudtam, mi a titka.

Régen azt gondoltam, a kerti tó nagyon giccses dolog. Meg hogy felvágás. Aztán egyre több olyan képpel találkoztam, ahol egyszerűen csak szép volt. Néhol gyönyörű. Így aztán arra jutottam, a kerti tó olyan, mint sok más: lehet ízlésesen és ízléstelenül csinálni. Ha viszont ízléses, az nagyon ott van. Most már vágyom egy kerti tóra, már ki is néztük a helyét. Egyelőre a gyerekek csúszdája áll ott, de ha egyszer kinőnek a csúszdakorból! Addigra már nem jelent veszélyt rájuk egy tó sem.

Tavaly a kelleténél jóval többet kaptunk belőle, ezt még ma is nyögik sok helyen az országban. Általában azonban nincs ez így, gyakoribb, hogy kevés az eső, mint hogy túl sok. A konyhakert és a díszkert amúgy is jobban igényli az öntözést, nem is beszélve a fűről, ami az egyik legkényesebb növény. A locsolás általában megterheli a vízszámlát, még akkor is, ha kihasználjuk a vízművek locsolási kedvezményét. Más baj is van azonban a locsolással: elég nagy pazarlás az ivóvizet öntözésre használni és a növények sem a klóros, sok helyen kemény vízért rajonganak leginkább.

Ugye, mindenki találkozott már ilyen gyümölccsel, zöldséggel? Ugye nem biogyümölcs, - zöldség volt? Tényleg finomabb és táplálóbb a biozöldség, biogyümölcs? És a húsok, a tej? Ki ne tapasztalta volna, hogy a szép szelet csirkemellből a sütés során egy egészen kis szelet marad? És mennyivel egészségesebb valójában a bio?