biokiskert

Megérett a borsó. Vagy elfogyott, vagy a mélyhűtőben lapul a termés. Nálunk még lábon az utolsó adag, de már nem sokáig, a héten a fenekére verünk annak is (hát persze, hogy a lóbabos-borsós kence lesz belőle). Felszabadul némi hely a kertben, kérdés, hogy mihez is kezdjünk vele.

Amikor megvettem az első adag vetőmagomat, rájöttem, hogy nincs egyszerű dolgom: ezeket nem egyszerre kell elvetni! Nagyjából 26-szor válogattam át őket, mire eldöntöttem, mit mikor hová tegyek, és persze volt, amit elfelejtettem, mire sorra került volna. Ha nem februárban vásárolunk, még nehezebb a dolog: azon is el kell gondolkodni, hogy egyáltalán érdemes-e beruházni még az adott zöldség magjába, vagy azt már úgyis csak jövőre vethetem el. Íme egy kis segítség, hogy átláthatóbb legyen a magválaszték.

Bizonyára ismerős az a szituáció, amikor egyszerre érik be pl. egy hatalmas gyümölcsfa termése. Gyorsan kell valamit kezdeni a sok gyümölccsel, tele lesz a kamra lekvárral, az egész család és a szomszédság is azt eszi és már nekünk is a könyökünkön jön ki. Ugyanezt a hibát a zöldségekkel is elkövethetjük: egy csomag vetőmag néha egy egész hadsereget képes ellátni. Különösen igaz ez a salátákra, hagymára, retekre, karalábéra, sőt, egy fél csomag cukkini jobb években annyi termést hoz, hogy szedni sem győzzük, nemhogy enni.

Lelkes kezdőként elvetettem a répát, petrezselymet. Bőven szórtam magot a barázdába, hogy biztosan kikeljen. Ki is kelt, ritkítanom kellett volna. Na, azt a munkát nem nekem találták ki! Az egy dolog, hogy görnyedni kell az ágyás fölött: aki kertészkedik, kibírja. A problémám az volt, hogy nem tudtam úgy kihúzni egy palántát, hogy öt másik ne jött volna vele. Attól tartottam, ha rendesen akarok ritkítani, kb. fél méterenként marad egy répám.