biokiskert

Gyakran olvasom, hogy a palánták minősége nagyon fontos - és tényleg az, ha vásároljuk őket. Ebben az esetben valóban jól meg kell nézni, hogy a növény ne legyen megnyúlt, ide-oda dőlő, halványzöld színű, beteges vagy deformált levelű. Nem kell azonban ilyen szigorúnak lennünk a saját magunk nevelte palántákkal szemben, főleg, ha jó minőségű vetőmagot vásároltunk. Ez egyébként a kész palánta legfőbb hátránya: ha nem ismerjük jól, akitől vesszük, nem tudhatjuk, milyen maga a fajta.

A rutinos kertészkedők ilyentájt már bizsergést éreznek, ha a vetőmagos zacskókra néznek. Én mostanában naponta végigrágom magam a zacsik hátulján, melyiket is kell most azonnal, melyiket később, és mi legyen azzal, amit most is lehet, meg később is. Hiába, tervezni kell.

Első veteményesemre a felkészülés elég ötletszerű volt: megvettem, ami megtetszett. Otthon aztán rádöbbentem, hogy egy részükből palántát kell nevelnem. Hát, ehhez felszerelés is kell, így fordultam is vissza a szaküzletbe. Az adott részlegen aztán eltöltöttem egy kis időt. Tálca, bomló cserép, korong? Melyik kell nekem? Vettem hát mindegyikből. Aztán elkezdtem. Magam elé vettem egy ültető alkalmatosságot és egy zacskó magot és az előbbibe ültettem az utóbbit. Persze, hogy az apró magokat szórtam a korongra, a nagyoknak pedig maradt a tálca.

Amikor belevágtam a blogírásba, kijelentettem, hogy márpedig én nem palántázok, úgysem megy az nekem. Jelentem, kezdek elbizonytalanodni. Végülis a karalábé jó lett. Az ördögszem nevű virág is kikelt, később aztán nem teljesített, de a palántakort túlélte. Egyszer majd lesz télikertünk, ami tökéletes helye lesz a növényovinak, de muszáj addig lemondanom róla?