Gyakran olvasom, hogy a palánták minősége nagyon fontos – és tényleg az, ha vásároljuk őket. Ebben az esetben valóban jól meg kell nézni, hogy a növény ne legyen megnyúlt, ide-oda dőlő, halványzöld színű, beteges vagy deformált levelű. Nem kell azonban ilyen szigorúnak lennünk a saját magunk nevelte palántákkal szemben, főleg, ha jó minőségű vetőmagot vásároltunk. Ez egyébként a kész palánta legfőbb hátránya: ha nem ismerjük jól, akitől vesszük, nem tudhatjuk, milyen maga a fajta.

 

Tavaly a karalábépalántáim néztek ki felettébb érdekesen. Hosszú, nagyon vékony száruk még két csenevész levelüket sem bírta el, ezért szépen feküdtek a földön. Egy megtermettebb meztelen csiga fél fogára sem lett volna elég egy darab. Tapasztalt kertészek valószínűleg simán a komposztra küldték volna őket, én viszont elültettem, mert sajnáltam kidobni őket. Azért sokat nem vártam tőlük, én lepődtem meg a legjobban, amikor megerősödtek, felegyenesedtek és szép kis karalábégumókat fejlesztettek.

 

Most a salátával jártam így: a mosógép fölötti asztalkán állt az akkurátusan bevetett szaporítóláda. Sajnos ágyneműt mostam, ami összegubózódott és pattogásra késztette a mosógépet, így a láda fejest ugrott az asztalról. Visszalapátoltam bele a magok és a föld keverékét és reméltem, hogy lesz belőle valami. Hát lett: a vékony, fekvő palánták, amelyek még össze is gabalyodtak. Ismét megkönyörültem rajtuk, és kiültettem a fejletlen gyom kinézetű furcsaságokat. Most úgy néz ki, egész nyáron salátázhatunk, tele van velük a kert és még pár cserép is.

 

Nyilván ezek kirívó esetek, de be kell vallanom, a többi palántám sem nézett ki úgy, ahogy kellene. Hiába tettem őket a legvilágosabb ablakba, hiába fogattam, többségük megnyúlt, kicsit eldőlt. Vagy megállt a fejlődésben és nem nőtt tovább. Esetleg világoszöld, erőtlen lett. Néha kiszárítottam, néha túlöntöztem őket. Kiültetés után viszont úgy tűnik, életre keltek, és hamarosan olyan szépek lesznek, hogy senki sem gondolná, hogy indultak.

 

A profik biztos felhördülnek ezen, de én arra biztatok mindenkit, hogy saját nevelésű palántát mindig érdemes kiültetni. Charles Dowding (Biokertészkedés a gyakorlatban) szerint legalább edzettek ezek a palánták, kiültetés után is sokmindent elviselnek, ha megmaradnak. És többnyire megmaradnak. Legyünk nyugodtan büszkék saját nevelésünkre akkor is, ha „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb”, és meghálálják. Azért a tápanyagellátásról se feledkezzünk meg, ez segít nekik meghálálni.