biokiskert

Ezúttal két, máshová szánt írásomat ajánlanám a figyelmetekbe:

Az egyik általában a vetőmagokról, eltarthatóságukról szól, és arról, hogyan lehet tesztelni a bizonytalan korú példányokat.

A másik pedig arról, hogy ki az az őrült, aki drága bio vetőmagot vesz és miért tesz ilyet.

Ha már ott jártok, olvasgassatok nyugodtan! Jó szórakozást!

A vetőmag bizalmi kérdés. Ha az ember megtalálta a jó forrást, általában kitart mellette. Mindig lutri, mi lesz a csomagban lapuló magokból. Kikelnek? Ha igen, mennyi? Megmarad, megnyúlik, eldől? Magához tér, ha kiültetem? Milyen növény lesz belőle? Olyan szép, mint a képen? Persze ezek a dolgok nem csak a vetőmagtól függnek, hiszen a gondozás során is annyi minden félresikerülhet. Kiültetés után ráadásul belép a legszeszélyesebb tényező: az időjárás. Mégis: minden a zacskóban kezdődik.

Emlékeim szerint gyerekkorunkban nővérem kedvence volt a lucullus paradicsom. Én a vékonyabb héjú, édesebb fajtákat kedveltem jobban. De tulajdonképpen mindegy is volt, csak finom, napon érett legyen. Nyáron még ki lehet fogni ilyeneket a piacon, de a saját kertben termett az igazi, frissen leszedve és napsütéstől langyosan fogyasztva. A nyár íze…

Első veteményesemre a felkészülés elég ötletszerű volt: megvettem, ami megtetszett. Otthon aztán rádöbbentem, hogy egy részükből palántát kell nevelnem. Hát, ehhez felszerelés is kell, így fordultam is vissza a szaküzletbe. Az adott részlegen aztán eltöltöttem egy kis időt. Tálca, bomló cserép, korong? Melyik kell nekem? Vettem hát mindegyikből. Aztán elkezdtem. Magam elé vettem egy ültető alkalmatosságot és egy zacskó magot és az előbbibe ültettem az utóbbit. Persze, hogy az apró magokat szórtam a korongra, a nagyoknak pedig maradt a tálca.

A cukorborsóval először egy zacskó wokba szánt fagyasztott zöldségben találkoztam. Kicsit furcsa volt a borsóhéjat rágcsálni, de nagyon ízlett. Azóta is szívesen eszem, ha hozzájutok. Feldobja a levest, ázsiai típusú tésztaételeket és a salátát is. Zöldségesnél nagyon ritkán látok, szupermarketben néha árválkodik egy-egy doboz, aminek, ha szerencsém van, nem penészes a közepe. Így elkezdtem utánajárni, hogy lehet-e ilyet házilag előállítani.

Amikor belevágtam a blogírásba, kijelentettem, hogy márpedig én nem palántázok, úgysem megy az nekem. Jelentem, kezdek elbizonytalanodni. Végülis a karalábé jó lett. Az ördögszem nevű virág is kikelt, később aztán nem teljesített, de a palántakort túlélte. Egyszer majd lesz télikertünk, ami tökéletes helye lesz a növényovinak, de muszáj addig lemondanom róla?

Ha már kitaláltuk, milyen fajta zöldségeket termesztenénk kiskertünkben (kezdőknek ajánlat itt, 2. pont) és felmértük, mekkora helyünk van, ideje lassan azt is kitalálni, mivel és hogyan ültessük be a kertünket. A boltokban rengeteg a vetőmag, palánta, facsemete. Hogy válasszunk közülük? Általában csak jót olvasunk a csomagoláson és a katalógusban. Mindent ígérnek: gyermekfejnyi eprek, terméstől roskadozó fák, januártól decemberig tartó folyamatos termés. Nyilván nem hiszünk el mindent, de akkor mi alapján döntsünk? Íme néhány szempont a fajtaválasztáshoz: