Itt az ősz, lassan le- illetve felszedtünk mindent a kertünkből.  Rendes kertész ilyenkor ásót ragad, és szépen felássa a kertjét.  Mint ahogy kedvesem is megtette pár hete. Igaz, kicsit korán, de hát sosem lehet tudni ebben a bolond időben, mikor köszönt be a sarkvidéki időjárás. Valószínűleg épp most...

 

Mivel szent elhatározásom, hogy rövid idő alatt profi biokiskertésszé képzem magam, belevetettem magam a szakirodalomba. Charles Dowding: Biokertészkedés a gyakorlatban című könyvét ütöttem fel éppen (és gyorsan végeztem is vele; a száraz cím ellenére egészen szórakoztató könyvet írt).  Mi volt az első, ami szíven ütött? Igen, pontosan: ásni felesleges, sőt, káros. Közöltem is kedvesemmel, ha Murphyre hallgat, és eleget vár, a probléma megoldódik magától.

 

Miért káros az ásás? A földben élő kisebb-nagyobb élőlények világát az ásó egy határozott mozdulattal a feje tetejére állítja. Ezután jó sok meló vár rájuk, kezdhetik elölről a talajépítést. A másik ok, hogy a mélyben szunnyadó gyommagokat az ásó a felszínre hozza, ahol azok örömükben kis is hajtanak.

 

De akkor mitől lesz puha, porhanyós, gazmentes a föld? Puha és porhanyós a komposzttól lesz és attól, hogy nem megyünk rá. Dombágyásokat, magaságyásokat kell kialakítani, talán így a gyerekek sem tapossák szét. Ahogy az enyéimet ismerem, ez inkább kihívás lesz nekik, de majd megoldjuk. Ha az ágyások és az utak mindig ugyanazon a helyen vannak, az ágyások lakóinak zavartalan munkakörülményeket biztosítunk. A komposztot elég szétteríteni a földön 5 cm vastagon, a földigiliszták majd szépen bedolgozzák.

 

Forgattam sokat a könyvet, hátha engem is megkímél egy kis munkától, de a gyomlálást nem lehet elhagyni. Sőt, azt nagyon alaposan kell végezni, mielőtt még a szívós gyomok kifejlesztenék magjaikat. Ne hagyjátok abba a kertészkedést, ásás helyett gyomláljatok alaposan, tavasszal pedig jöhet a dombágyás! Vagy a magaságyás! Ezek kialakításáról is lesz még szó.

 

Te már ástál? És fogsz?