Előfordulhat, hogy a nem szabályosan felépített komposzthalmunk nem úgy viselkedik, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ilyenkor sem kell elkeseredni, mindenre van orvosság. Ha megvizsgáljuk a problémás kupacot, pontos diagnózist állíthatunk fel és a gyógykezelést is elkezdhetjük. Sőt, a következő kupacoknál akár a megelőzésre is koncentrálhatunk. Alapvetően kétféle probléma fordulhat elő: vagy túl nedves, vagy túl száraz.

 

A túlzott nedvesség azért gond, mert ilyenkor az összetevők nem komposztálódnak szép békésen, hanem kellemetlen szagok mellett rothadni kezdenek. Ez még a zárt komposztálók esetében is gond lehet, a nyitott, deszkafalú modelleknél akár elviselhetetlen is lehet a probléma (és a szomszédunk sem fog szeretni minket). Lehet, hogy túl sok zöld, friss „nedves” anyagot kevertünk a komposzthoz, nyáron esetleg túl sokat nyírtuk a füvet. Erre megoldás, ha nagyobb mennyiségű összegyűrt papírt, kartont vagy egyéb, nagy széntartalmú anyagot keverünk a halomba. Nedvességet okozhat a túl sok eső és a rossz vízelvezetésű talaj a komposztáló alatt. Első esetben takarjuk le fóliával a halmot (de csak miután kiszáradt kicsit), második esetben el kell költöztetnünk a komposztálót.

 

Ha túl száraz a komposzt, abbamarad a bomlás. Ilyenkor megoldás lehet a locsolás, még jobb belekeverni a halomba némi friss, zöld összetevőt (fű, zsenge gaz). Az egyenetlen, száraz csomókat tartalmazó komposztot a lustaságunknak köszönhetjük: nem aprítottuk fel eléggé a száraz alapanyagot. Ebben az esetben nem keverednek megfelelően az alapanyagok, a száraz részek nem szívják magukba a nedvességet, hanem az egyszerűen átfolyik rajtuk. A borsó vagy a paradicsom szára nagyon fásodik, ezeket kb. 15 cm-es darabokra kell vágni. Ha van aprítógépünk, esetleg időnk / türelmünk szecskázni, ezt a gondot a jövőben elkerülhetjük.

 

Saját megoldás a száraz csomókra, le nem bomlott növényi részekre: a kész komposztot egy rácson keresztül „szitáljuk”, ami fennakad, az mehet még egy kört. Előbb-utóbb minden lebomlik.