Olvasmányaim szerint ez az optimális ideje a barackfa (őszi) metszésének. A metszés mindig nagyon misztikusnak tűnt számomra. Nagyapámnak az egész kertje szőlővel és gyümölcsfákkal van tele: van mit metszegetnie. Sokszor láttam, ahogy elmélyült figyelemmel, biztos kézzel vagdosta a nemkívánatos ágakat. A végeredmény mindig nagyon szép lett. Ápolt, rendezett szőlősorok állnak a kertben, a termés pedig általában bőséges és finom.

 

Most épp az őszibarack metszésének van itt az ideje. Ilyenkor már látszanak a rügyek, megnézhetjük, levél- vagy virágrügy van rajta. A metszésnek számos fortélya van, vaskos könyvek szólnak a témáról, de itt most csak röviden: vágjuk le a befelé ill. keretszbe növő és a sérült ágakat. Aztán nézzük meg jól a maradékot. A valódi termő ágakon felváltva vannak a virág- és a levélrügyek, ezeket vagy hagyjuk békén, vagy ha túl sok a virágrügy, harmadáig vágjuk vissza. Amin csak virágrügy van, az áltermő ág: vágjuk le nyugodtan.

 

Néhány általános szabály: mindig kifelé álló rügy felett metsszünk, mert arra fog tovább hajtani a fa. Az oldalra vagy lefelé álló ágakat lemetszhetjük (ha terebélyesebb koronát szeretnénk, az oldalsót akár meg is hagyhatjuk). Éles ollóval dolgozzunk, az nem roncsolja a fa ágát. Ne feledkezzünk meg a metszőolló fertőtlenítéséről sem – metszés előtt, után, két fa között, ha az egyik beteg volt. A nagyobb vágott felületeket, lekapart, levált kéreg helyét kenjük be fa sebkezelővel. Végül jöhet a permetezés.