Mire való a talaj? Nyilvánvaló: abban nő a növény, nélküle eldőlne. Pedig ennél sokkal több múlik rajta. Nem mindegy, milyen a teteje, az alja, él-e benne valami, és ha igen, mi. A talajjal sokan úgy bánnak, mint egy kémiai keverékkel: ha nincs benne elég nitrogén, tegyünk bele, ha van benne lárva, irtsuk ki. Csakhogy a talaj jóval több annál, amit látunk. nyüzsög benne az élet, ráadásul a többség barát. Láthatatlan segítők milliárdjai élnek benne, amelyeket egy könnyedén odaszórt maroknyi műtrágya azonnal kinyír. Pedig segíthetnénk is nekik.
Itt a jó idő, tele lettünk bogarakkal. Mióta kertünk van, más szemmel nézek rájuk, de azért az ízeltlábúaktól még mindig tartok egy kicsit. Gyorsak, másznak, leszállópályának néznek. Most már nem ugrom hárommétereset visítva ilyen esetben, hanem finoman leteszem a rajtam parkoló állatot és csak utána ráz ki a hideg. Most egy fekete fejű, lábú, szárnyú, narancssárga torú és portohú rovar szállta meg a kertet. Rengeteg van belőlük, itt randizgatnak az orrom előtt. Reméltem, hogy barátok, de azért utánanéztem, kik is ők.
Minden gyerek kedvenc bogara a katica. Külön öröm, hogy a katica igen hasznos a kertben, így nyugodtan támogathatjuk erdőn-mezőn járva a gyermek katicagyűjtését. Ha otthon az állatkát egy alakuló levéltetű-kolónia közepébe helyezzük, biztos ott marad egy ideig. Ha még tovább ott akarjuk fogni, készíthetünk neki házat is: a koszt-kvártély nagyon vonzó egy kertben a katica számára. Ügyes kezű apukák, anyukák, nagyszülők, munkára fel, a gyerekek biztosan szívesen segítenek!
Általános iskolás koromban azt a feladatot kaptuk, hogy gyűjtsünk rovarokat és azokat gombostűre szúrva vigyük be biológia órára. Akkoriban épp egy belvárosi gangos házban laktunk, így nem volt túl könnyű teljesíteni a kérést. Még csótány sem volt, azzal csak később, panellakó koromban találkoztam. Anyukám egy vendéglátóipari egység kerthelyiségében bukkant rá a megoldásra: egy hatalmas, zöld, meglehetősen ijesztő ízeltlábú támolygott felé. Egy kis doboz segítségével csapdába csalta és foglyul ejtette az idegent, majd boldogan hazahozta. Ahogy belestem hozzá, kis híján rosszul lettem: rettegtem tőle.
A biokertészet alapelve, hogy a kártevőket szelektíven irtsuk, hogy a hasznos élőlényeknek ne essen bajuk. Ha lehet, a talajt és vízi élőlényeket se károsítsuk. A legbiobb csigairtó pl. a sün! De hogy szerezzünk sünt a kertünkbe?
Utolsó kommentek