Itt a jó idő, tele lettünk bogarakkal. Mióta kertünk van, más szemmel nézek rájuk, de azért az ízeltlábúaktól még mindig tartok egy kicsit. Gyorsak, másznak, leszállópályának néznek. Most már nem ugrom hárommétereset visítva ilyen esetben, hanem finoman leteszem a rajtam parkoló állatot és csak utána ráz ki a hideg. Most egy fekete fejű, lábú, szárnyú, narancssárga torú és portohú rovar szállta meg a kertet. Rengeteg van belőlük, itt randizgatnak az orrom előtt. Reméltem, hogy barátok, de azért utánanéztem, kik is ők.

 

Közönséges lágybogárnak (cantharis fusca) hívják, és barát (bár majdnem teljesen ugyanolyan, mint a suszterbogár, de nem baj, az is barát). A lágybogárfélék szerencsére ragadozók, így nem a csodaszép növényeimre fáj a foguk, hanem az azokon lakmározó kártevőkre. Most éppen rajzanak, aztán lerakják a petéiket. Már a lárvák is ragadozók, más lárvákat és levéltetveket esznek.Remekül repülnek és sokszor landolnak rajtam. Nem baj, majd megszokom…

 

 Úgy látom, csalogatni nem kell őket, remekül érzik magukat a meglévő növényzeten. Főleg a napos, virágos, füves részen mászkálnak, szeretnek a fűszálak hegyén napozni. Csak annyi a dolgunk, hogy ne irtsuk ki őket.