biokiskert

Valamelyik reggel akkora szeretetcsomagot találtam a gyepen valamelyik környékbéli macskától, hogy komolyan elámultam. Rettenetesen büdöset tudnak produkálni, ráadásul ebben a gyönyörű, esős időben felszedni sem egyszerű a szétázott produktumot. Ha meg kisüt a nap, gigászi méretű legyek lepik el a helyét. Miért szeretik ezek a gyepet? Régebben azt hittem, elássák... Mondjuk olyat is találtam: a veteményesemben. Elegem lett: hadat üzenek!

... még a gyerekek is jobbak voltak. Mármint régen, az idősek szerint. Most ne menjünk bele, hogy mennyit változott azóta a "jóság" fogalma vagy a nevelési elvek, mennyivel tudunk többet a gyermeki-emberi lélekről, mint akkor. Nézzük objektíven a kérdést: régen vélhetően valóban nem volt annyi hiperaktív, figyelemzavaros gyerek, mint manapság. De ez cseppet sem a gyerek vagy szülei hibája, más is felelhet érte. Például a növényvédőszerek.

Nemrég egy bio módszert ismertető cikket olvastam. A cikk tartalma nem is volt olyan érdekes, mint a hozzá fűzött kommentek. Az egyik valahogy így szólt: a biogazdálkodás egy átverés, azok is permeteznek. Egyrészt igaza van, valóban permeteznek. Másrészt nincs igaza, mert nem azzal permeteznek, mint a "hagyományos" gazdák (azért az idézőjel, mert a bio azért előbb volt, mint a hagyományos, csak akkor még nem választás kérdése volt). Mivel lehet tehát permetezni az ökológiai gazdálkodásban?

Gyümölcsök terén olyan vagyok, mint Gombóc Artúr a csokikkal (na jó, a csokikat sem vetem meg, de az nem terem a kertben). Nagyjából minden gyümölcsöt szeretek, van, amit nagyon, és van, amit még annál is jobban. De a málna a gyengém. Csak egy baj van vele: nagyon ritkán lehet igazán jó málnát kapni. Ami érett, de nem nyomott, nem erjed. Ilyet inkább csak a bokorról lehet szedni.

Megérett a borsó. Vagy elfogyott, vagy a mélyhűtőben lapul a termés. Nálunk még lábon az utolsó adag, de már nem sokáig, a héten a fenekére verünk annak is (hát persze, hogy a lóbabos-borsós kence lesz belőle). Felszabadul némi hely a kertben, kérdés, hogy mihez is kezdjünk vele.

Már gyerekként feltűnt, hogy a tyúkok nem mindent esznek szívesen, amit bedugdostam nekik. Pár dologért viszont meg voltak őrülve, ezek közé tartozott a giliszta és a tyúkhúr (stellaria media, bár akkor ezt még nem tudtam). A tyúkhúrral való etetésnek mindenki örült, a tyúkok is, és gazdájuk (nagymamám) is, mivel így rendszeresen gyomláltuk a kertet. Mi, gyerekek is örültünk, mert a tyúketetés jó móka, sokáig el lehet vele szórakozni. A tyúkhúr ennél azonban lényegesen többet tud.

Nyugtat, erősít, iható, ehető, gyönyörű, hangulatos, bódító az illata és még a kertben is hasznos. Nem más ez, mint a fantasztikus levendula. Én elsősorban a kertben rajongok érte, nagyon szeretem nézni és szagolni. Szerencsére van, aki nem szereti szagolni, ezért vált a szárított levendula dédanyáink szekrényének elmaradhatatlan kellékévé. Remekül elűzi ugyanis a kellemetlenkedő ruhamolyokat. Én tavaly a cipősszekrénybe is tettem egy csokorral: ott is jót tett. Lássuk, mire jó még?

A saláta egészséges és finom, ezt minden diétázó és egészséges étkezést preferáló tudja. Most szezonja is van, meg is kívánjuk a melegben. Azt vajon tudjuk-e, hogy a saláta tartalmazza a legtöbb növényvédőszer-maradványt? Erre akkor döbbentem rá, amikor kislányom könyörgésére degukat (chilei mókus) hoztunk a házhoz. A degu használati utasítása szerint nem szabad salátát ennie, mert a salátán/salátában lévő mérgező anyagok meg is ölhetik. Elgondolkodtam: akkor nekünk sem lehet az túl jó…

Bizony, néha az a finom! Már alig várom, hogy legyen és szedhessük. Virágzik a cukkini. Látványnak sem utolsó, nagyon szépek a növények. Egyelőre még csak fiúvirággal találkoztam, amin nincs termés, de remélem, a lányok is kinyílnak lassan. Szemezek a virágával is: a ricottával töltött, tempuraszerűen kisütött virágokat megkóstolnám. Még sosem ettem ilyet. Venni nem nagyon lehet virágot, tavaly meg valahogy nem jutott eszembe, pedig volt bőven. Most viszont rácuppantak a tetvek - naná, hogy szorgalmas hangyáink segédletével. A növény nem sínyli meg igazán, így is kicsattanó egészségnek örvend, de a virágokat nem teszi vonzóvá a rátapadt rovarhad. Sebaj, rajta vagyok a megoldáson, lesz még ebből virágevés!

A kedvenc termékem a Biokál 01 (és a tápkocka is, na meg a vetőmagok persze, de ez!). Egy jó darab gyepet sikerült megmenteni a segítségével, ami nagyon nagy szó. Korábban már írtam, hogy a téli hótakaró alatt, megtámadta a hópenész. Főleg azon a részen, ahová a járdáról ellapátolt hó került. Tavasszal olyan rettenetesen nézett ki, hogy az hittük, vége. Lehet újra telepíteni. Ami nagyon kellemetlen, mert pont az a rész döglődött, amit elég sokat használunk: ott egy újratelepítés nagyon macerás lett volna. A gyógymód a következő volt: szellőztetés, Biokal 05 (a turbózott komposztbomba) kiszórása a fű közé, és permetezés Biokal 01 nevű szerrel. Eleinte hetente permeteztük, aztán kéthetente, most már csak ha eszünkbe jut. Mostanában eszünkbe fog, mert a járda melletti rész szeret kiszáradni, kicsit turbózni kell rajta.