biokiskert

A csalánt mindenki ismeri, de senki sem szeretne vele közeli ismeretséget kötni. Pedig jó egy kis csalán a kertben. Persze a gyerekeket meg kell tanítani rá, hogy ne piszkálja, de alighanem előbb-utóbb magától is rájön. De mire is jó a csalán? Rengeteg dologra, akár ehető-iható is, de most nem a saját egészségünkre gyakorolt hatásról írnék, hanem a növényeinkére.

Itt a medvehagyma-szezon! A tavaly elültetett növénykék sokkal dúsabban hajtottak ki idén. Szerencsére felismertem őket, így nem gyomláltam ki. Ha ilyen ütemben szaporodnak, pár év alatt meghódítják a nappali ablaka előtti jócskán árnyékos részt. Most már meg is kóstoltuk - olívaolajon paradicsommal fél perc alatt fonnyasztva spagettin végezte, némi friss parmezánnal meghintve. Nagyon jó lett, csak máskor még több medvehagyma kell majd rá.

… ha jót akarsz olcsón. És ha van rá lehetőséged.

A saláta egészséges és finom, ezt minden diétázó és egészséges étkezést preferáló tudja. Azt vajon tudjuk-e, hogy a saláta tartalmazza a legtöbb növényvédőszer-maradványt? Erre akkor döbbentem rá, amikor kislányom könyörgésére degukat (chilei mókus) hoztunk a házhoz. A degu használati utasítása szerint nem szabad salátát ennie, mert a salátán/salátában lévő mérgező anyagok meg is ölhetik. Elgondolkodtam: akkor nekünk sem lehet az túl jó…

Egy növénnyel sincs annyi macera, mint azzal, amiből a legtöbb van. Hát persze, hogy a fű! A legtöbb kertben van belőle, ahol kisgyerek is van, ott kötelező elem. Minél szebb, annál nehezebb vele. Ahhoz, hogy szép legyen, locsolni illik, ha locsoljuk, nő, mint a gomba, ha nő, akkor nyírni kell. Gyakran. Nyáron hetente, vagy még annál is sűrűbben. De a szépen ápolt gyep látványa megéri, utána már csak a szomszéd macskái által otthagyott szeretetcsomagokat kell eltávolítani róla, és indulhat a mezítlábas móka! Nincs annál jobb, mint belemélyeszteni a lábujjainkat a puha fűbe…

Van néhány növény, amely újdonságnak számít, pedig nem az. Valaha fogyasztották errefelé, de feledésbe merült (Bálint gazda azt írja, valószínűleg egy kártevője vagy betegsége terjedhetett el túlzottan, ezért hagytak fel vele). Szerencsére máshol nem felejtették el, így újra meghódíthatja a kerteket a mángold. Én először egy Jamie Oliver szakácskönyvben futottam bele: ő egyszerűen pár percre lobogó, sós, fokhagymás vízbe dobta, majd rálöttyintett egy kis olívaolajt és kész is volt a köret. Több zöldfélét készített így egyszerre, igen jól néztek ki. Persze sok más ételt is készíthetünk belőle, leveléből jó magyar módra spenótféle főzeléket főzhetünk, a szárát pedig a spárgához hasonlóan dolgozhatjuk fel.

Mindig nagy szenzáció nálunk, ha a gyerekek találnak egy katicát. Kicsit sajnálom ilyenkor a kedves kinézetű hatlábút, mert jól megtúráztatják, mire felérhet a gyerekkéz csúcsára és elmenekülhet. Gondolom, hozzászoktak már ehhez: ősidők óta így jár az a katica, aki gyerekes házhoz teszi be a szárnyát. Pedig a gyermekeink kedvence félelmetes tömeggyilkos. Ha a levéltetvek szemszögéből nézzük.

A gazt, gyomnövényeket senki sem szereti a kertjében látni. Sokat kell hajlongani, hogy megszabaduljunk tőlük, már ha nem akarunk gyomirtót bevetni. Most azonban egy érdekes cikkre bukkantan a Biokultúra újság idei első számában. Nem is annyira a cikk fogott meg, hanem a néhány soros előszava arról, hogy a gyom nem feltétlenül maga a megtestesült gonosz. (A továbbiakban a szántóföldi mechanikus gyomirtásról esik szó benne).

A pipacsról a napfényes mezők jutnak eszembe. Kevés virágnak van olyan vidám hangulata számomra, mint ennek a szép virágnak. Ami tulajdonképpen gyom, ha úgy vesszük. Legalábbis a búzatáblában, legelőn annak számít. Kertbe ültetve azonban igazi vidám hangulatot hozhat. Nem kell a szántóföldre szaladni a növényekért, szép, nemesített fajtákat lehet kapni.

Köztudott, hogy edzett, jó erőben lévő embertársaink kevésbé fogékonyak a betegségekre, mint punnyadékony társaik. Kevesebben is kötnek beléjük. A növények esetében ugyanez a helyzet, ezért a legjobb biológiai védekezés az erősítés. Ha erősek a növényeink, jobban ellenállnak a fertőzéseknek, legyenek azok vírusos, gombás vagy baktériumos eredetűek. Lehet, hogy megjelennek rajtuk tünetek, de kevésbé fogják befolyásolni a termés mennyiségét, minőségét vagy a növény életét. A kártevők is a friss, zsenge, gyenge növényi szöveteket kedvelik, a keménylegényekbe beletörik a szájszervük vagy egyszerűen csak nem ízlik nekik annyira.

A lóbabbal először egykori szomszédunk, egy arab származású, kitűnően főző lány konyhájában találkoztam. Elképesztően finom ételt készített belőle, bár ő ezt elég sok alapanyagból képes megtenni. Soha azelőtt nem láttam még ilyen különös formájú, hatalmas babszemeket. Aztán egy időre megfeledkeztem róla, egészen addig, amíg magam is böngészni kezdtem a szakácskönyveket. Lóbab, zsenge lóbab, lóbab nyersen - folyton ezekbe botlottam. Így jár az ember, ha a nemzetközi konyha remekeit szeretné itthon elkészíteni.