biokiskert

... még a gyerekek is jobbak voltak. Mármint régen, az idősek szerint. Most ne menjünk bele, hogy mennyit változott azóta a "jóság" fogalma vagy a nevelési elvek, mennyivel tudunk többet a gyermeki-emberi lélekről, mint akkor. Nézzük objektíven a kérdést: régen vélhetően valóban nem volt annyi hiperaktív, figyelemzavaros gyerek, mint manapság. De ez cseppet sem a gyerek vagy szülei hibája, más is felelhet érte. Például a növényvédőszerek.

Hát igen, nem lett tökéletes a komposztunk. És akkor még finoman fogalmaztam. Pedig átforgattuk, villáztuk, pakoltuk, de valahogy nem az igazi még. Szerintem két hibát követtünk el: féltünk, hogy rothadni kezd, ezért túl kevés nedves hozzávalót használtunk és nem aprítottuk elég kicsire a száraz hozzávalókat. Pedig már lassan teregetném a veteményre és ősszel is jólesne egy adag. Ráadásul egyre fogy a hely is, jó lenne, ha felszabadulna a kettesszámú komposztáló (ebbe villáztuk a félkész anyagot). De már van tervem.

Megérett a borsó. Vagy elfogyott, vagy a mélyhűtőben lapul a termés. Nálunk még lábon az utolsó adag, de már nem sokáig, a héten a fenekére verünk annak is (hát persze, hogy a lóbabos-borsós kence lesz belőle). Felszabadul némi hely a kertben, kérdés, hogy mihez is kezdjünk vele.

Mire való a talaj? Nyilvánvaló: abban nő a növény, nélküle eldőlne. Pedig ennél sokkal több múlik rajta. Nem mindegy, milyen a teteje, az alja, él-e benne valami, és ha igen, mi. A talajjal sokan úgy bánnak, mint egy kémiai keverékkel: ha nincs benne elég nitrogén, tegyünk bele, ha van benne lárva, irtsuk ki. Csakhogy a talaj jóval több annál, amit látunk. nyüzsög benne az élet, ráadásul a többség barát. Láthatatlan segítők milliárdjai élnek benne, amelyeket egy könnyedén odaszórt maroknyi műtrágya azonnal kinyír. Pedig segíthetnénk is nekik.

Szüreteltünk! Beérett egy adag lóbab, és burjánzik a cukorborsó - gondoltuk, kipróbálunk egy receptet, amire már régóta fáj a fogunk. Szerencsére menta is akad, csak a citromért és a parmezánért kellett máshova menni. Annyira jó lett, hogy muszáj lesz még egyszer kipróbálni. Aztán még egyszer: lehet, hogy az egész lóbabtermés így végzi? Íme az alapanyagok saját biokertből:

Esetleg aranyalma (mindkét néven nevezték, utóbbin még ma is hívják az pl. az olaszok). A kedvenc zöldségem, ami gyümölcs (vagy fordítva?) Ha valamiért érdemes kertészkedni, biztosan ez az. Egyszerűen odavagyok a paradicsomért. Idén többfélét is ültettem, kíváncsi vagyok az eredményre. A vicces az, hogy a tavaly lehullott paradicsomok magjából kikelt "vadon nőtt" példányok simán túlnőtték a féltve nevelgetett palántáimat és már virágzanak, sőt, termés is van rajtuk (még zöld). Azt hiszem, palántanevelésben még fejlődnöm kell.

Egy elfeledett étel, ami egészséges, finom, könnyű termeszteni. Vidám a neve is, melyik gyerek ne kóstolna meg szívesen egy csicsóka nevű ételt? Bevallom őszintén, én még soha nem ettem, de egyre kíváncsibb vagyok rá. Olyannyira, hogy talán idén ültetek is. Dekorációnak sem utolsó, és még hasznos is, ráadásul kapni egyáltalán nem lehet (bár mostanában kedvenc zöldségesem sokszor meglep, és olyan dolgokat tart, amelyeket én hiánycikknek minősítettem).

Általában igen. Vannak azonban helyzetek, amikor ez nem, vagy nem rendszeresen lehetséges. Például hétvégi telken szeretnénk valami ehetőt előállítani. Persze lehet megoldást találni, remek öntözőrendszerek vannak, amelyek akár az összegyűjtött esővízzel is működtethetők. Ezek a rendszerek azonban nem olcsók, nem biztos, hogy tudunk (szeretnénk) ennyit áldozni a dologra. Ebben az esetben sem kell lemondanunk a zöldség-gyümölcsről, csak körültekintőbben kell fajtát választanunk. Mit ültessünk, ha nem akarunk locsolni?

Nagyapám szőlőt nevel a kertjében mióta az eszemet tudom. Általában szép termése van és jó bort is készít belőle. Gondosan ápolja, védi a szőlőt, ennek megfelelően permetezi is. Máig az orromban van a rezes-kénes permetlé szaga, pedig mi, gyerekek nem mehettünk ki aznap játszani. Emlékszem a gyümölcsökön látszó kék cseppek nyomára, amit elég nehéz volt nyomtalanul lemosni. Azóta tudom, milyen fontos része ez a kertészkedésnek. Ha a fagyok véget érnek, itt a tavaszi lemosó permetezések ideje, és én azon gondolkodom, mivel is permetezzek.

Emlékeim szerint gyerekkorunkban nővérem kedvence volt a lucullus paradicsom. Én a vékonyabb héjú, édesebb fajtákat kedveltem jobban. De tulajdonképpen mindegy is volt, csak finom, napon érett legyen. Nyáron még ki lehet fogni ilyeneket a piacon, de a saját kertben termett az igazi, frissen leszedve és napsütéstől langyosan fogyasztva. A nyár íze…