biokiskert

Ilyen melegben talán legjobb egy dús lombú fa árnyékában üldögélni és iszogatni egy jeges italt. Nincs az a dizájn-napernyő, amely felül tudná múlni az élményt (főleg, hogy a fa a kipárolgásával is hűsít, a napernyő pedig nem). Nálam még a növénnyel befuttatott pergola, lugas kelhet ezzel versenyre, de mindenképpen élő és zöld legyen. De minek az árnyékában a legjobb üldögélni? Vagyis kérdezzük inkább úgy: mire figyeljünk az árnyat adó növény kiválasztásánál?

Vannak helyek amelyek egyszerűen szelesek. Valahogy mindig fúj, mindig ugyanonnan. Ez sem embernek, sem növénynek nem jó, de ha már ilyen a telek, ne költözzünk, inkább tegyünk valamit. Akkor is érdemes valamilyen trükkhöz folyamodni, ha nem különösebben szeles a kert, de védeni akarjuk az ott lévő növényeket, például a veteményest. Vagy a teraszt, pihenőhelyet, medencét, kerti tavat.

Kicsi a kert, ez már világosan látszik. Itt van még egy pár paradicsompalánta (egy csomót már elajándékoztam), a chili palántákat is el kéne már ültetni, pedig már ültettem belőle, de még mindig keresi a helyét hét kis növényke. Hova tegyem a cukkiniket? Háromnak van hely, de van hat szép palántám, és különböző fajták, nem dobhatom ki, különben is, szeretjük. És a padlizsán? Hát nem kikelt minden elültetett szem? Az édesköményeket már besuvasztottam a szabadon marad lyukakba, számolgatva, hogy mire megnőnek, a mellette lévő növény már leterem és elkerül onnan. De pl. a bokorbabnak még nincs helye, pedig azt nagyon szeretnék!

Amikor megvettem az első adag vetőmagomat, rájöttem, hogy nincs egyszerű dolgom: ezeket nem egyszerre kell elvetni! Nagyjából 26-szor válogattam át őket, mire eldöntöttem, mit mikor hová tegyek, és persze volt, amit elfelejtettem, mire sorra került volna. Ha nem februárban vásárolunk, még nehezebb a dolog: azon is el kell gondolkodni, hogy egyáltalán érdemes-e beruházni még az adott zöldség magjába, vagy azt már úgyis csak jövőre vethetem el. Íme egy kis segítség, hogy átláthatóbb legyen a magválaszték.

Ha a konyhakertre gondolunk, általában egy nyugodt, vidéki kert kedves bája jut eszünkbe. Hosszúkás ágyásokkal, tyúklépésben járható ösvényekkel, szabályos zöldségsorokkal. A konyhakert általában elnyomja a kert kikapcsolódásra szolgáló részét, vagy ha elég nagy a telek, élesen elkülönül tőle. Kertvárosokban azonban nem mindig van erre hely, vagy ha van is, nem mindig fér össze a kert vágyott képe a konyhakert létével. Ennek azonban nem kell így lennie! Néhány tipp, hogyan illeszthetjük be a konyhakertet egy városi, elegáns, esetleg modern ház kertjébe:

Tavaly a paradicsomaim az égig nőttek. Először egy rövidebb bambuszkaró volt mellettük, de ezt hamar kinőtték. Jött a 2,5 méteres karó, ezt azonban már nem tudtuk olyan jól leszúrni, nem lett elég stabil. Elég szeles volt felénk a nyár. A karók és a növények egy darabig bírták, aztán megadták magukat és felborultak. Esőben különösen nagy élvezet volt kirohangálni, hogy valahogy talpra állítsuk a három méteres, paradicsomtól roskadozó növényeket. Így idén a támaszték kiemelt figyelmet kap.

Bizonyára ismerős az a szituáció, amikor egyszerre érik be pl. egy hatalmas gyümölcsfa termése. Gyorsan kell valamit kezdeni a sok gyümölccsel, tele lesz a kamra lekvárral, az egész család és a szomszédság is azt eszi és már nekünk is a könyökünkön jön ki. Ugyanezt a hibát a zöldségekkel is elkövethetjük: egy csomag vetőmag néha egy egész hadsereget képes ellátni. Különösen igaz ez a salátákra, hagymára, retekre, karalábéra, sőt, egy fél csomag cukkini jobb években annyi termést hoz, hogy szedni sem győzzük, nemhogy enni.

Első veteményemnél minden nap árgus szemekkel figyeltem a földet. Minden megjelent zöld növényke fejtörést okozott: ez most az, amit ültettem, vagy gaz? Ez különösen a lassan kelő magok esetében okozott gondot, ott a gaz sokkal előbb jelent meg, mint a hasznos növény. Gaztalanítani sem volt egyszerű, nem akartam kiszedni a frissen kelő növényeim ill. magjaim. Aztán lassan megismerkedtem egy érdekes technikával, a köztes veteménnyel. De mi is ez?

A Konyhakerti mindentudót olvasva igen kellemes meglepetés ért. Arra az esetre is adtak tanácsot a szerzők (Fern Marshall Bradley és Jane Courtier), ha a kertésznek van olyan problémája, ami megnehezíti a kertészkedést. Például kerekesszékben ül. Vagy csak idősebb, fáj a dereka és nem tud hajolgatni. Olyan természetességgel szenteltek ennek a speciális helyzetnek egy fejezetet, ami (legalábbis nálunk) még szokatlan. Jó lenne, ha szokássá válna.

Napok óta nincs is kedvem kitenni a lábam, olyan hideg van. Februárra már elfogy a tél felett érzett örömöm, ilyenkor már egyre inkább várom a tavaszt. Valahol jó ez a türelmetlenség, kedvez a tervezésnek. Alakulnak a tervek a fejemben a kert és a veteményes kialakításáról, hogy milyen módszereket szeretnék kipróbálni, mivel védekezzek a kártevők ellen. Ez utóbbi elég nehéz, mivel csak a legvégső esetben szeretnék vegyszerhez nyúlni (és itt a biogazdálkodásban is használható vegyszereket értem, ami azért mégiscsak hmm). Aztán vannak még ügyek, amiket a szorgalmas kertészek már rég el is felejtettek, de hát én nem vagyok az. Nézzük csak, miket is kell még tenni a tavaszra várva?