Indul a fűnyíró szezon és felmerül a kérdés: hova tegyünk ennyi lenyírt füvet? Nálunk elképesztő mennyiség jön össze a rendes heti nyíráson, pedig nem is nagy a füves terület. Persze kitehetjük mint zöldhulladékot, de kár lenne elpazarolni ezt az értékes alapanyagot. Mármint csak akkor értékes, ha nem vegyszerezzük, de hát egy biokiskert-tulajdonos miért is vegyszerezné pont a füvet? Lássuk hát, mit tehetünk:

  • Komposztáljuk: a fű remek komposzt-alapanyag. Egy gond lehet vele: nagyon nedves, ezért mindenképpen vegyítsük a komposzt szárazabb összetevőivel. Ha bűzölögni kezd, tegyünk hozzá összegyűrt papírt, kartont, ez segíti az egyenletesebb bomlást.

  • Mulcsozós fűnyíró: ha tud mulcsozni a fűnyírónk, az jó. Remek tápanyag-visszapótlást jelent a fűnek, ha saját nyesedékét apróra vágva közészórja a gép. Mi tavaly időnként így vágtuk, szerette a fű. Idén valószínűleg gyakrabban mulcsozunk, mert télre kevés lett a tápanyag.

  • A veteményesben is használhatjuk mulcsként, de vigyázzunk, hogy friss fűből csak vékony, jól szellőző réteget terítsünk egyszerre a növények alá. Ha túlzásba visszük, összetömörödik, bepenészedik és a bomlásakor fejlődő hő a táplálni kívánt növényt is kipusztítja. Többet használhatunk belőle, ha előzőleg kiszárítjuk, és a szénát terítjük el a veteményesben. Vigyázzunk ilyenkor a fűben lévő gyomokkal, nehogy mi ültessünk gazt a veteménybe!

  • Ami a veteményesben hiba, máshol jó lehet: gyomirtáshoz terítsünk vastag réteg frissen nyírt füvet a területre. A bomlás hője a gyomokat és magjaikat hatékonyan elpusztítja.

  • Végül: adunk a deguknak is belőle. Nekik persze külön szedjük, a fűnyíró vágta fű olajos lehet.