Reggel már dér lepi be a kint maradt paprikát. Azért maradt kint, mert szép zöld és még virágok is vannak rajta. Meg paprikakezdemények is, de az már biztos nem érik be. Zsebkendőnyi veteményesemben a káposzták és a körömvirág tartja még a frontot, a többiek már kiköltöztek.

 

Milyen jó is volt a nyár, amikor még izgatottan lestem, melyik növény hoz termést, mennyi paradicsom érik be ma (rengeteg), hány petrezselyem nőtt meg (egy sem) és hány cukkinit és hány bazsalikomlevelet dézsmáltak meg a giga éti csigák. Bevallom, sokkal jobban élvezem a kertészkedést, mint gondoltam. Régen az volt a csoda, ha egy szobanövény életben maradt a kezeim között. Őket most sem kényeztetem annyira, tényleg csak a szívósak maradnak életben, de a kert… Az más.

 

A gyerekeknek nagyon bejött a kert, a rengeteg beérett borsóból egy levesnyire alig futotta, a többit lelegelték, ahogy érett. Nem igazán bántam, így kevésbé volt melós és még egészségesebb is. A koktélparadicsom nagy része be sem jutott a házba, egy kis kerti csapos öblítés után, esetleg anélkül végezte kisfiam szájában. Én is így voltam vele gyerekkoromban: cseresznyét csak fáról, még jobb, ha a fán ülve. Borsót, sóskát, zöldbabot kizárólag nyersen ettem, leszedés után 2 percig tartott nálam a szavatossága. Ami átlépte a küszöböt, az már nem volt elég friss. Hiába, a gyerekek ösztönösen tudják, mi a jó.

 

Főzni is isteni volt így, pl. még soha ezelőtt nem ettem zsenge fokhagymát. Nem is érte meg a felnőttkort egy sem, spagettire kerültek némi koktélparadicsom és friss bazsalikom kíséretében. Alig várom a jövő nyarat! Neked mi hiányzik a nyárból?