biokiskert

Megérett a borsó. Vagy elfogyott, vagy a mélyhűtőben lapul a termés. Nálunk még lábon az utolsó adag, de már nem sokáig, a héten a fenekére verünk annak is (hát persze, hogy a lóbabos-borsós kence lesz belőle). Felszabadul némi hely a kertben, kérdés, hogy mihez is kezdjünk vele.

Már gyerekként feltűnt, hogy a tyúkok nem mindent esznek szívesen, amit bedugdostam nekik. Pár dologért viszont meg voltak őrülve, ezek közé tartozott a giliszta és a tyúkhúr (stellaria media, bár akkor ezt még nem tudtam). A tyúkhúrral való etetésnek mindenki örült, a tyúkok is, és gazdájuk (nagymamám) is, mivel így rendszeresen gyomláltuk a kertet. Mi, gyerekek is örültünk, mert a tyúketetés jó móka, sokáig el lehet vele szórakozni. A tyúkhúr ennél azonban lényegesen többet tud.

Nyugtat, erősít, iható, ehető, gyönyörű, hangulatos, bódító az illata és még a kertben is hasznos. Nem más ez, mint a fantasztikus levendula. Én elsősorban a kertben rajongok érte, nagyon szeretem nézni és szagolni. Szerencsére van, aki nem szereti szagolni, ezért vált a szárított levendula dédanyáink szekrényének elmaradhatatlan kellékévé. Remekül elűzi ugyanis a kellemetlenkedő ruhamolyokat. Én tavaly a cipősszekrénybe is tettem egy csokorral: ott is jót tett. Lássuk, mire jó még?

Például meg lehet enni, főleg ifjú korában. Aztán ad még tojást is. Ezen kívül? A gyerekeket igen jól elszórakoztatják: órákig szedik a pipiknek a gazt (így ugye a gyomlálás is megoldott) és etetik őket. De akár kommandósbrigádként is bevethetjük őket, évente kétszer.

Mire való a talaj? Nyilvánvaló: abban nő a növény, nélküle eldőlne. Pedig ennél sokkal több múlik rajta. Nem mindegy, milyen a teteje, az alja, él-e benne valami, és ha igen, mi. A talajjal sokan úgy bánnak, mint egy kémiai keverékkel: ha nincs benne elég nitrogén, tegyünk bele, ha van benne lárva, irtsuk ki. Csakhogy a talaj jóval több annál, amit látunk. nyüzsög benne az élet, ráadásul a többség barát. Láthatatlan segítők milliárdjai élnek benne, amelyeket egy könnyedén odaszórt maroknyi műtrágya azonnal kinyír. Pedig segíthetnénk is nekik.

Szüreteltünk! Beérett egy adag lóbab, és burjánzik a cukorborsó - gondoltuk, kipróbálunk egy receptet, amire már régóta fáj a fogunk. Szerencsére menta is akad, csak a citromért és a parmezánért kellett máshova menni. Annyira jó lett, hogy muszáj lesz még egyszer kipróbálni. Aztán még egyszer: lehet, hogy az egész lóbabtermés így végzi? Íme az alapanyagok saját biokertből:

Mostanában kicsit sok volt az eső… Minden kártevőnek megvan
a maga kedvenc időjárása. Más kórságokra kell számítanunk száraz, hűvös, esős vagy meleg időszakokban. Nézzük először, mire készüljünk, ha ennyit esik és párás a levegő!

Esetleg aranyalma (mindkét néven nevezték, utóbbin még ma is hívják az pl. az olaszok). A kedvenc zöldségem, ami gyümölcs (vagy fordítva?) Ha valamiért érdemes kertészkedni, biztosan ez az. Egyszerűen odavagyok a paradicsomért. Idén többfélét is ültettem, kíváncsi vagyok az eredményre. A vicces az, hogy a tavaly lehullott paradicsomok magjából kikelt "vadon nőtt" példányok simán túlnőtték a féltve nevelgetett palántáimat és már virágzanak, sőt, termés is van rajtuk (még zöld). Azt hiszem, palántanevelésben még fejlődnöm kell.

A saláta egészséges és finom, ezt minden diétázó és egészséges étkezést preferáló tudja. Most szezonja is van, meg is kívánjuk a melegben. Azt vajon tudjuk-e, hogy a saláta tartalmazza a legtöbb növényvédőszer-maradványt? Erre akkor döbbentem rá, amikor kislányom könyörgésére degukat (chilei mókus) hoztunk a házhoz. A degu használati utasítása szerint nem szabad salátát ennie, mert a salátán/salátában lévő mérgező anyagok meg is ölhetik. Elgondolkodtam: akkor nekünk sem lehet az túl jó…

A legtöbb kert nagyon is természetellenes, főleg a veteményesek. Legalábbis a hagyományosak. Hogy miért? A természetben egy dolgot sohasem lehet látni: a földet. Ha mégis látjuk, olyan helyen járunk, ahol nem terem meg semmi. Ahol kicsit is termékeny a talaj, azt meghódítják a növények: vagy az aljnövényzet tör elő, vagy a fák lombja dominál. Mármint az avar. A termőtalaj nagyon szégyenlős. Ha lecsupaszítjuk, igyekszik rögtön eltakarni magát.