biokiskert

A telkünkön számos öreg fa van. Mivel az utóbbi húsz évben nem lakott itt senki, a fákat sem gondozták. A cseresznyefa sajnos el is pusztult, de a többi sincs túl jó állapotban. Nem estünk azért nekik a láncfűrésszel (na jó, a ház helyén állókat azért muszáj volt kivágni). Megkíméltünk egy kajszibarackfát is, annak ellenére, hogy nem tűnt túl fittnek szegény. Az elmúlt években nem is nagyon volt rajta termés, ezt úgy tűnik, idén igyekszik bepótolni. Most roskadozik a rengeteg gyümölcs súlya alatt.

Őszibarackfánk idén gyönyörű lett. És dús, köszönthetően a rászórt tápanyagoknak és annak, hogy sikerült minden betegséget megelőzni. Mivel még fiatalka, csak 6-7 barack kapaszkodik rajta, amik alig látszottak a lombtól. Nyár van, ha még nem tetted, lassan itt az ideje a fa zöldmetszésének (bár volt, ahol augusztusban javasolják, de addigra pl. a miénk leérik). Lassan már én is bátrabban nyúlok a metszőollóhoz, mivel az eddigi sebészi tevékenységemet túlélték a növények.

A saláta egészséges és finom, ezt minden diétázó és egészséges étkezést preferáló tudja. Most szezonja is van, meg is kívánjuk a melegben. Azt vajon tudjuk-e, hogy a saláta tartalmazza a legtöbb növényvédőszer-maradványt? Erre akkor döbbentem rá, amikor kislányom könyörgésére degukat (chilei mókus) hoztunk a házhoz. A degu használati utasítása szerint nem szabad salátát ennie, mert a salátán/salátában lévő mérgező anyagok meg is ölhetik. Elgondolkodtam: akkor nekünk sem lehet az túl jó…

Amikor kicsi voltam (6 éves koromig), kertes házban laktunk. Azután a nagymamáim konyhakertjéből lehetett szemezgetni a jóféle zöldeket. Különcnek számítottam, mert volt jó néhány termény, amit sehogy máshogy nem tudtak megetetni velem, csak nyersen. Ilyen pl. a sóska. Máig utálom a belőle készült főzeléket. Én szedtem le a megfelelő méretű leveleket, a kerti csap alatt megmostam és már rágcsáltam is. Nagymamám próbált szedni nekem: volt, hogy már a konyhában vártak a megmosott levelek, de úgy már nem ízlett. A küszöbön átérve valahogy elveszett a varázsa.

Zöldséget, gyümölcsöt vásárolni mindig nagy lutri. Nekünk megvan a jól bevált zöldségesünk, akinél általában szép árut lehet kapni, de ez sem mindig az igazi. Sokszor kapok jó paradicsomot, de sokszor nem. Az erőspaprika néha brutálisan csíp, máskor enyhén fűízű és még a gyerekek is meg tudják enni. A karalábé, a répa néha finom és intenzív ízű, néha ízetlen. Gyümölcsből még nehezebb jót venni: nem is tudom, mikor ettem utoljára jó sárgabarackot. Nem és nem értem ezt: elvileg jó adottságokkal rendelkező agrárország vagyunk. Hogyhogy nincs megbízhatóan jó áru? Miért van ennyi külföldi cucc még a piacon is?

Ugye, mindenki találkozott már ilyen gyümölccsel, zöldséggel? Ugye nem biogyümölcs, - zöldség volt? Tényleg finomabb és táplálóbb a biozöldség, biogyümölcs? És a húsok, a tej? Ki ne tapasztalta volna, hogy a szép szelet csirkemellből a sütés során egy egészen kis szelet marad? És mennyivel egészségesebb valójában a bio?

Ki fogadta meg (ismét), hogy mostantól egészségesen fog élni? Nem tunyul a gép előtt, rendeseket eszik, alszik eleget, stb. Persze a karácsonyi bejglimérgezés és eszem-iszom után nagyon kívánatosnak tűnik a fitt életmód, csak aztán jönnek a hétköznapok… Szerencsére az egészséges ételek kategóriába sokminden belefér. Tapasztalatom szerint ha jók az alapanyagok, nagyon egyszerűen lehet olyan ételeket rittyenteni belőlük, amik ugyan egészségesek, de megnyaljuk utána mind a tíz ujjunkat. Igazi olasz receptek között találni ilyen ételeket: alig néhány hozzávaló, néha még főzni sem kell és máris kész a remek étel.

Legalábbis a kertjét. Ha beszélgetsz is vele és még tudja is, milyen zöld izék nőnek a kertjében, nyert ügyed van! Hiába ugyanis a szakkönyvek összes tudása, a talajnak és a mikroklímának annyiféle egyedi kombinációja van, amiről sehonnan nem kaphatsz tájékoztatást, kivéve saját és a szomszédok kertjét. Mit tudhatunk meg így?