Amikor kicsi voltam (6 éves koromig), kertes házban laktunk. Azután a nagymamáim konyhakertjéből lehetett szemezgetni a jóféle zöldeket. Különcnek számítottam, mert volt jó néhány termény, amit sehogy máshogy nem tudtak megetetni velem, csak nyersen.  Ilyen pl. a sóska. Máig utálom a belőle készült főzeléket.  Én szedtem le a megfelelő méretű leveleket, a kerti csap alatt megmostam és már rágcsáltam is. Nagymamám próbált szedni nekem: volt, hogy már a konyhában vártak a megmosott levelek, de úgy már nem ízlett. A küszöbön átérve valahogy elveszett a varázsa.

 

Sok zöldséget főzünk agyon, pedig szerintem (és úgy látom, a gyermekeim is ilyenek) nyersen százszor jobbak. Ilyen nekem a sárgarépa, borsó, zöldbab, sóska és a karalábé. De a paradicsom is sokkal jobb, ha naptól melegen, frissen szedve épphogy csak leöblítjük a csap alatt, és már esszük is.

 

A gyümölcsökről nem is beszélve: nagymamám kertjében állt egy cseresznyefa. Ehhez érés idején szinte hozzánőtt a neki támasztott létra. Ha már feljutottunk az első vastag ágra, könnyű volt továbbmászni rajta. Órákat töltöttünk ott az unokatestvéremmel, beszélgettünk, cseresznyéztünk. Nálunk a tavaly ültetett szeder néhány bogyóját grammra kellett elosztani a két gyerek között, a piacról hozotthoz hozzá sem nyúltak.

 

Ifjabb koromban minden szobanövényt sikerült kipusztítanom, még a legszívósabbakat is. Ha valaki akkor mondja nekem, hogy kerttel, növényekkel fogok foglalkozni – hát, legalábbis erősen megmosolyogtam volna. Most viszont, amikor látom, hogy az én gyerekeim ugyanígy legelik a kertet (ha hagynak belőle, én is), egyre lelkesebb vagyok. Már ott figyel a kertben pár ifjú málnabokor, almafa, meggyfa, áfonya, szeder, som (nagyon savanyú, de azt is legelték), eper, sárgabarack és persze a zöldségeskert.

 

Te mit szeretsz frissen?