biokiskert

Gyümölcsök terén olyan vagyok, mint Gombóc Artúr a csokikkal (na jó, a csokikat sem vetem meg, de az nem terem a kertben). Nagyjából minden gyümölcsöt szeretek, van, amit nagyon, és van, amit még annál is jobban. De a málna a gyengém. Csak egy baj van vele: nagyon ritkán lehet igazán jó málnát kapni. Ami érett, de nem nyomott, nem erjed. Ilyet inkább csak a bokorról lehet szedni.

Megérett a borsó. Vagy elfogyott, vagy a mélyhűtőben lapul a termés. Nálunk még lábon az utolsó adag, de már nem sokáig, a héten a fenekére verünk annak is (hát persze, hogy a lóbabos-borsós kence lesz belőle). Felszabadul némi hely a kertben, kérdés, hogy mihez is kezdjünk vele.

Nyugtat, erősít, iható, ehető, gyönyörű, hangulatos, bódító az illata és még a kertben is hasznos. Nem más ez, mint a fantasztikus levendula. Én elsősorban a kertben rajongok érte, nagyon szeretem nézni és szagolni. Szerencsére van, aki nem szereti szagolni, ezért vált a szárított levendula dédanyáink szekrényének elmaradhatatlan kellékévé. Remekül elűzi ugyanis a kellemetlenkedő ruhamolyokat. Én tavaly a cipősszekrénybe is tettem egy csokorral: ott is jót tett. Lássuk, mire jó még?

Bizony, néha az a finom! Már alig várom, hogy legyen és szedhessük. Virágzik a cukkini. Látványnak sem utolsó, nagyon szépek a növények. Egyelőre még csak fiúvirággal találkoztam, amin nincs termés, de remélem, a lányok is kinyílnak lassan. Szemezek a virágával is: a ricottával töltött, tempuraszerűen kisütött virágokat megkóstolnám. Még sosem ettem ilyet. Venni nem nagyon lehet virágot, tavaly meg valahogy nem jutott eszembe, pedig volt bőven. Most viszont rácuppantak a tetvek - naná, hogy szorgalmas hangyáink segédletével. A növény nem sínyli meg igazán, így is kicsattanó egészségnek örvend, de a virágokat nem teszi vonzóvá a rátapadt rovarhad. Sebaj, rajta vagyok a megoldáson, lesz még ebből virágevés!

Az előrelátó kertész hagy egy kis helyet májusra is a kertben, hiszen ilyenkor rengeteg dolog kerülhet még a földbe. A meleget kedvelő növényeket nem is ültették ki régen a fagyosszentek (május 12-13-14) előtt, nehogy az utolsó fagyok elvigyék az érzékenyebb palántákat. Hétvégén, a hortobágyi biovásáron sokszor felmerült a kérdés: mit is ültethetünk még ilyenkor?

Ha húsvét, akkor sonka, tojás és torma. Gondolom, már mindenkinek a fülén jön ki, de a tormáról érdemes még beszélni egy kicsit. Kiskoromban borzasztó csípősnek találtam, de az ízét már akkor is imádtam, ezért mikroszkopikus mennyiséget tettem az ételemre és úgy ettem. Ismered azt az érzést, amikor túl sok tormát teszel a szádba és a fejed búbját csípi? Azt hiszem, a torma nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma is a csípős ételek nagy rajongója vagyok. A tormát általában mindenki ecetes, újabban majonézes vagy tejszínes formájában eszi, és persze elmaradhatatlan eleme a savanyúságoknak. Régen sokan termesztették, de vadon is nő.

… tarlórépát? Én még nem, legalábbis nem tudok róla. A tarlórépa ugyanis rendkívül jól fűszerezhető, magába szívja az ízeket, így ha pl. egy kínai ételben futunk össze vele, nem is fogjuk felismerni. Zöldségesnél sem nagyon láttam még ilyesmit, sőt, kertekben sem, pedig nem új növény ez kis hazánkban sem. Nevét onnan kapta, hogy gyorsan fejlődik, ezért különösen alkalmas a tarlókra másodveteménynek. És persze a konyhakertben is felhasználhatjuk az ideiglenesen üresen álló helyeket a termesztésére.

Itt a medvehagyma-szezon! A tavaly elültetett növénykék sokkal dúsabban hajtottak ki idén. Szerencsére felismertem őket, így nem gyomláltam ki. Ha ilyen ütemben szaporodnak, pár év alatt meghódítják a nappali ablaka előtti jócskán árnyékos részt. Most már meg is kóstoltuk - olívaolajon paradicsommal fél perc alatt fonnyasztva spagettin végezte, némi friss parmezánnal meghintve. Nagyon jó lett, csak máskor még több medvehagyma kell majd rá.

… ha jót akarsz olcsón. És ha van rá lehetőséged.

A saláta egészséges és finom, ezt minden diétázó és egészséges étkezést preferáló tudja. Azt vajon tudjuk-e, hogy a saláta tartalmazza a legtöbb növényvédőszer-maradványt? Erre akkor döbbentem rá, amikor kislányom könyörgésére degukat (chilei mókus) hoztunk a házhoz. A degu használati utasítása szerint nem szabad salátát ennie, mert a salátán/salátában lévő mérgező anyagok meg is ölhetik. Elgondolkodtam: akkor nekünk sem lehet az túl jó…

Van néhány növény, amely újdonságnak számít, pedig nem az. Valaha fogyasztották errefelé, de feledésbe merült (Bálint gazda azt írja, valószínűleg egy kártevője vagy betegsége terjedhetett el túlzottan, ezért hagytak fel vele). Szerencsére máshol nem felejtették el, így újra meghódíthatja a kerteket a mángold. Én először egy Jamie Oliver szakácskönyvben futottam bele: ő egyszerűen pár percre lobogó, sós, fokhagymás vízbe dobta, majd rálöttyintett egy kis olívaolajt és kész is volt a köret. Több zöldfélét készített így egyszerre, igen jól néztek ki. Persze sok más ételt is készíthetünk belőle, leveléből jó magyar módra spenótféle főzeléket főzhetünk, a szárát pedig a spárgához hasonlóan dolgozhatjuk fel.