A kertészeti (főleg a biokertészeti) könyvekkel általában az a problémám, hogy ijesztőek. Elolvasva őket úgy tűnik, hogy ez egy nagyon bonyolult dolog, tehát jobb bele sem vágni. Ha mégis belevágnék, felkészülhetek rá, hogy rengeteg időm elmegy majd vele, és ha nem csinálok mindent tökéletesen, tönkreteszem a kertem. Amúgy is csak akkor álljak neki, ha megtisztítottam a lelkem és átérzem a természet tökéletességét. Általában át is érzem, de azért én eléggé modern lélek vagyok: gyorsan élek, sok minden érdekel, állandóan jövök-megyek; ráadásul két kisgyerekem van és kicsit lusta is vagyok. És így szeretnék én kertészkedni.

 

Az első könyv, ami elhitette velem, hogy ezt meg lehet csinálni, Charles Dowding: Biokertészkedés a gyakorlatban c. könyve volt. Belelapoztam és ezzel a lendülettel végig is olvastam. Sokkal lazábban áll a kérdéshez, mint az addig (és azóta) elolvasott könyvek szerzői. Röviden, tömören és olvasmányosan írja le az alapelveit. Valahogy az az érzése az embernek, hogy nem baj, ha nem tökéletesen csinálod, majd idővel egyre jobb lesz minden. Egyébként ez így is van: ha átállunk az otthoni biogazdálkodásra, évről évre szebb, jobb és több lesz a termésünk.

 

Az egyes zöldségekről és gyümölcsökről írt részek is nagyon hasznosak. Ez az első könyv, ahol a fajtaajánlóban nemcsak itthon is elérhető, de kifejezetten magyar fajtákkal is lehet találkozni. Ez valószínűleg a fordítóknak köszönhető – köszönjük! Hasznos tippeket, sőt recepteket is találunk a leírásoknál. A leghasznosabbnak én azt a táblázatot találtam, amely megmutatja, hogy használjuk ki leghatékonyabban a kertünket a korai és a késői fajták felhasználásával.

 

Ha az ünnepek alatt-között-után van idő egy kicsit lazítani, szusszanni, mindenképpen érdemes ezt a könyvet elolvasni.