biokiskert

Ha a konyhakertre gondolunk, általában egy nyugodt, vidéki kert kedves bája jut eszünkbe. Hosszúkás ágyásokkal, tyúklépésben járható ösvényekkel, szabályos zöldségsorokkal. A konyhakert általában elnyomja a kert kikapcsolódásra szolgáló részét, vagy ha elég nagy a telek, élesen elkülönül tőle. Kertvárosokban azonban nem mindig van erre hely, vagy ha van is, nem mindig fér össze a kert vágyott képe a konyhakert létével. Ennek azonban nem kell így lennie! Néhány tipp, hogyan illeszthetjük be a konyhakertet egy városi, elegáns, esetleg modern ház kertjébe:

Burgonyát, kedveltebb nevén krumplit kiskertbe is lehet ültetni. Az enyém sajnos túl kicsi, így én nélkülözni kényszerülök a házikrumplit, de ha egyszer lesz nagyobb, mindenképpen kipróbálom. Már csak azért is, hogy finom és olcsó újkrumplit ehessünk. A gyengém az újkrumpliból készített petrezselymes burgonya, amit úgy főzök, mint anyu: a krumplit vékony karikákra szelem és víz nélkül, kevés kacsazsíron, fedő alá küldöm. Már alig várom…

A csalánt mindenki ismeri, de senki sem szeretne vele közeli ismeretséget kötni. Pedig jó egy kis csalán a kertben. Persze a gyerekeket meg kell tanítani rá, hogy ne piszkálja, de alighanem előbb-utóbb magától is rájön. De mire is jó a csalán? Rengeteg dologra, akár ehető-iható is, de most nem a saját egészségünkre gyakorolt hatásról írnék, hanem a növényeinkére.

Tavaly a paradicsomaim az égig nőttek. Először egy rövidebb bambuszkaró volt mellettük, de ezt hamar kinőtték. Jött a 2,5 méteres karó, ezt azonban már nem tudtuk olyan jól leszúrni, nem lett elég stabil. Elég szeles volt felénk a nyár. A karók és a növények egy darabig bírták, aztán megadták magukat és felborultak. Esőben különösen nagy élvezet volt kirohangálni, hogy valahogy talpra állítsuk a három méteres, paradicsomtól roskadozó növényeket. Így idén a támaszték kiemelt figyelmet kap.

Bizonyára ismerős az a szituáció, amikor egyszerre érik be pl. egy hatalmas gyümölcsfa termése. Gyorsan kell valamit kezdeni a sok gyümölccsel, tele lesz a kamra lekvárral, az egész család és a szomszédság is azt eszi és már nekünk is a könyökünkön jön ki. Ugyanezt a hibát a zöldségekkel is elkövethetjük: egy csomag vetőmag néha egy egész hadsereget képes ellátni. Különösen igaz ez a salátákra, hagymára, retekre, karalábéra, sőt, egy fél csomag cukkini jobb években annyi termést hoz, hogy szedni sem győzzük, nemhogy enni.

Első veteményemnél minden nap árgus szemekkel figyeltem a földet. Minden megjelent zöld növényke fejtörést okozott: ez most az, amit ültettem, vagy gaz? Ez különösen a lassan kelő magok esetében okozott gondot, ott a gaz sokkal előbb jelent meg, mint a hasznos növény. Gaztalanítani sem volt egyszerű, nem akartam kiszedni a frissen kelő növényeim ill. magjaim. Aztán lassan megismerkedtem egy érdekes technikával, a köztes veteménnyel. De mi is ez?

Európában és a világon egyre nagyobb teret kap az ökológiai gazdálkodás. Sajnos még nem ez a meghatározó, de hatalmas ütemben fejlődik. Az EU tagországok programokat indítanak annak érdekében, hogy az ökológiai módszerekkel művelt terület nagyságát növeljék. Nálunk egy időre megfeledkeztek erről a célról, így a növekedés előbb csökkenésbe, majd stagnálásba csapott át. Mi történt?

A Konyhakerti mindentudót olvasva igen kellemes meglepetés ért. Arra az esetre is adtak tanácsot a szerzők (Fern Marshall Bradley és Jane Courtier), ha a kertésznek van olyan problémája, ami megnehezíti a kertészkedést. Például kerekesszékben ül. Vagy csak idősebb, fáj a dereka és nem tud hajolgatni. Olyan természetességgel szenteltek ennek a speciális helyzetnek egy fejezetet, ami (legalábbis nálunk) még szokatlan. Jó lenne, ha szokássá válna.

Napok óta nincs is kedvem kitenni a lábam, olyan hideg van. Februárra már elfogy a tél felett érzett örömöm, ilyenkor már egyre inkább várom a tavaszt. Valahol jó ez a türelmetlenség, kedvez a tervezésnek. Alakulnak a tervek a fejemben a kert és a veteményes kialakításáról, hogy milyen módszereket szeretnék kipróbálni, mivel védekezzek a kártevők ellen. Ez utóbbi elég nehéz, mivel csak a legvégső esetben szeretnék vegyszerhez nyúlni (és itt a biogazdálkodásban is használható vegyszereket értem, ami azért mégiscsak hmm). Aztán vannak még ügyek, amiket a szorgalmas kertészek már rég el is felejtettek, de hát én nem vagyok az. Nézzük csak, miket is kell még tenni a tavaszra várva?

A bioboltban az ember úgy érzi, csak jól és tudatosan dönthet. Jó helyen van. Tesz valamit a családja és önmaga egészségéért. Bármit választhat a kínálatból, az mind kiváló minőségű bio termék, hiszen egy bioboltban mi lenne más?