biokiskert

...és cselezd ki a kártevőket! Ha a korai és a késői zöldségfajtákból válogatsz, jó eséllyel elkerülöd a fajtát kedvelő zabagépek támadását. A természet ugyanis igen bölcs, akkor rajzanak a kártevők és terjednek a gombás fertőzések, amikor sok a tápanyag, azaz a célcsoportjuk még finom zsenge.

A tervezésbe! Tavaly annyi volt a tervezés részemről, hogy a vetőmagboltban végignézegettem a zacskókat, és ami szimpatikus volt, megvettem. Az eredmény nem volt túl jó, mert itthon olvastam el, hogy a legtöbbet érdemes előnevelgetni és csak palántaként kiültetni. Nekem viszont erre pillanatnyilag nincs megfelelő helyem, bár azért megpróbáltam.

Volt, ami sikerült.

Legalábbis a kertjét. Ha beszélgetsz is vele és még tudja is, milyen zöld izék nőnek a kertjében, nyert ügyed van! Hiába ugyanis a szakkönyvek összes tudása, a talajnak és a mikroklímának annyiféle egyedi kombinációja van, amiről sehonnan nem kaphatsz tájékoztatást, kivéve saját és a szomszédok kertjét. Mit tudhatunk meg így?

Nyáron számos vendéget fogadtunk, mulatoztunk kint is, bent is. Amikor meglátták a veteményesem, általában felkiáltottak: "De jó, van konyhakerted? Én is csinálnék, de…" És itt jöttek a magyarázatok, miért is nem vágtak bele ebbe a roppant egyszerű és örömteli feladatba. Lássuk hát a leggyakoribb érveket, amivel lebeszélték magukat a kertészkedésről:

Jön a tél, a legelszántabb kertészek is egyre több időt töltenek már a házban. Már alig van valami a kertekben, egyre kevesebb a munka. De mit csinál a kiskertész télen? Íme néhány tipp:

Előfordulhat, hogy a nem szabályosan felépített komposzthalmunk nem úgy viselkedik, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ilyenkor sem kell elkeseredni, mindenre van orvosság.

Reggel már dér lepi be a kint maradt paprikát. Azért maradt kint, mert szép zöld és még virágok is vannak rajta. Meg paprikakezdemények is, de az már biztos nem érik be. Zsebkendőnyi veteményesemben a káposzták és a körömvirág tartja még a frontot, a többiek már kiköltöztek.

Milyen jó is volt a nyár, amikor még izgatottan lestem, melyik növény hoz termést, mennyi paradicsom érik be ma (rengeteg), hány petrezselyem nőtt meg (egy sem) és hány cukkinit és hány bazsalikomlevelet dézsmáltak meg a giga éti csigák.

Itt az ősz, lassan le- illetve felszedtünk mindent a kertünkből. Rendes kertész ilyenkor ásót ragad, és szépen felássa a kertjét. Mint ahogy kedvesem is megtette pár hete. Igaz, kicsit korán, de hát sosem lehet tudni ebben a bolond időben, mikor köszönt be a sarkvidéki időjárás. Valószínűleg épp most...

Mivel szent elhatározásom, hogy rövid idő alatt profi biokiskertésszé képzem magam, belevetettem magam a szakirodalomba. Charles Dowding: Biokertészkedés a gyakorlatban című könyvét ütöttem fel éppen (és gyorsan végeztem is vele; a száraz cím ellenére egészen szórakoztató könyvet írt). Mi volt az első, ami szíven ütött?

Csináljunk konyhakertet! - mondta kedvesem, amikor épphogy tavaszodni kezdett. Persze, jót főzni csak jóból, frissből lehet, meg aztán miért a piaci éretlen-permetest tegyük a gyerekek elé, ha egyszer itt a kert. A vágyott kert készülőben volt, a ház is épphogy elkészült. Eddig a kert gyermekkorom ködös homályába veszett, 6 éves voltam, amikor lakásba költöztünk. Röpke 28 év után ismét kertes házban lakunk, mi sem természetesebb, mint hogy veteményezzünk.

Jó, vágjunk bele, de ez aztán biokert lesz a javából! Semmi vegyszer! Veteményezéstől sajgó háttal lestem az eredményt. Hé, ezek nőnek, király vagyok! Először egy retket húztam ki, imádom a retket.

A biokertészet alapelve, hogy a kártevőket szelektíven irtsuk, hogy a hasznos élőlényeknek ne essen bajuk. Ha lehet, a talajt és vízi élőlényeket se károsítsuk. A legbiobb csigairtó pl. a sün! De hogy szerezzünk sünt a kertünkbe?