essen néhány szó a tuják védelmében. Bevallom töredelmesen, nálam is nő néhány tuja, ciprus. Négy nagyobb és pár törpe. Szépek, színesítik a kertet és télen is van mit nézni. A többi örökzölddel (puszpáng, korallberkenye, babérmeggyek, loncok, borostyánok és egy hatalmas kecskerágó) együtt szépen kísérik a nyári virágok tarkabarkaságát, higgadtabbá teszik az összképet.

 

A tujákkal csak akkor van bajom, ha egyeduralkodnak egy kertben vagy kertrészben. Ismerős a kép? Egy szemmel láthatóan új ház (általában frissen parcellázott környéken), körülötte zöld gyep, a kerítés mentén száz tökegyforma tuja a gyorsan növő fajtából. Jó sűrűn, nehogy átlásson a szomszéd. Egy idő után persze nem bírják a túlültetést és egyik másik kipusztul közülük, de sebaj. Sok ilyen kert egymás mellett persze rendezett képet nyújt, de annyira steril és monoton, hogy sírni támad kedvem tőle. A kert a természet egy darabkája, szerintem vétek így lecsupaszítani.

 

A tuják, ciprusok formában, színben rendkívül sokfélék, csak belőlük is létrehozhatunk a kertben izgalmas kompozíciót, ha erre vágyunk. Egy jó kertész (mondjuk egy japán kertész) egész elképesztő harmóniát is ki tud hozni belőlük. Ha nem vagyunk ilyen tehetségesek, akkor se csüggedjünk: néhány jó érzékkel elhelyezett örökzöld télen-nyáron csodálatosan mutat a kertben. Ültessük hát őket – de mértékkel.