biokiskert

Első veteményemnél minden nap árgus szemekkel figyeltem a földet. Minden megjelent zöld növényke fejtörést okozott: ez most az, amit ültettem, vagy gaz? Ez különösen a lassan kelő magok esetében okozott gondot, ott a gaz sokkal előbb jelent meg, mint a hasznos növény. Gaztalanítani sem volt egyszerű, nem akartam kiszedni a frissen kelő növényeim ill. magjaim. Aztán lassan megismerkedtem egy érdekes technikával, a köztes veteménnyel. De mi is ez?

Általában igen. Vannak azonban helyzetek, amikor ez nem, vagy nem rendszeresen lehetséges. Például hétvégi telken szeretnénk valami ehetőt előállítani. Persze lehet megoldást találni, remek öntözőrendszerek vannak, amelyek akár az összegyűjtött esővízzel is működtethetők. Ezek a rendszerek azonban nem olcsók, nem biztos, hogy tudunk (szeretnénk) ennyit áldozni a dologra. Ebben az esetben sem kell lemondanunk a zöldség-gyümölcsről, csak körültekintőbben kell fajtát választanunk. Mit ültessünk, ha nem akarunk locsolni?

Európában és a világon egyre nagyobb teret kap az ökológiai gazdálkodás. Sajnos még nem ez a meghatározó, de hatalmas ütemben fejlődik. Az EU tagországok programokat indítanak annak érdekében, hogy az ökológiai módszerekkel művelt terület nagyságát növeljék. Nálunk egy időre megfeledkeztek erről a célról, így a növekedés előbb csökkenésbe, majd stagnálásba csapott át. Mi történt?

A talajban rengeteg élőlény él. Ezeknek egy része alig várja, hogy a földbe helyezzük féltett palántáinkat és magjainkat, mert ők ugyanúgy kulináris élvezetet látnak bennük, mint mi a későbbi termésben. Ezek között van, amit látunk, van, amit nem. A növényeinket pusztító lények ellen persze védekezni kell, de nagyon fontos, hogyan tesszük ezt. Hasznos élőlények is élnek ott, amelyeket nem kéne sem elűzni, sem kiirtani. A talaj sokkal szegényebb lenne mikrobák, hasznos baktérium- és gombafajok nélkül, nem is beszélve a földigilisztákról. Mit tehetünk, ha kíméletesen akarjuk óvni a növényeinket?

Mindig nagy szenzáció nálunk, ha a gyerekek találnak egy katicát. Kicsit sajnálom ilyenkor a kedves kinézetű hatlábút, mert jól megtúráztatják, mire felérhet a gyerekkéz csúcsára és elmenekülhet. Gondolom, hozzászoktak már ehhez: ősidők óta így jár az a katica, aki gyerekes házhoz teszi be a szárnyát. Pedig a gyermekeink kedvence félelmetes tömeggyilkos. Ha a levéltetvek szemszögéből nézzük.

Minden kezdethez tartozik egy lista a szükséges felszerelésről. Akinek van gyereke, azt pontosan tudja, hogy kb. ötvenféle, hosszabbnál hosszabb lista kering a beszerzendő dolgokról. Az ember megveszi, harmadát nem használja, egyéb dolgokért pedig vasárnap éjjel futkos, mert nem volt a listán, de kéne. Így van ez a kertben is: családi házba költözésünk után csak az volt a kérdés, hányszor megyünk aznap szerszámokért és egyéb kellékekért az ilyen profilú boltba. Aztán lassan meglett minden. Amit előre megvettünk, annak egy része a sufni legeldugottabb sarkában pihen, amit menet közben, azt használjuk. Azért a benzinköltség és időráfordítást csökkentendő, megpróbálom összeszedni, mi kellhet egy kezdő készlethez:

A gazt, gyomnövényeket senki sem szereti a kertjében látni. Sokat kell hajlongani, hogy megszabaduljunk tőlük, már ha nem akarunk gyomirtót bevetni. Most azonban egy érdekes cikkre bukkantan a Biokultúra újság idei első számában. Nem is annyira a cikk fogott meg, hanem a néhány soros előszava arról, hogy a gyom nem feltétlenül maga a megtestesült gonosz. (A továbbiakban a szántóföldi mechanikus gyomirtásról esik szó benne).

A komposztálásról már esett szó két ízben is (alapok és hibakeresési- és javítási útmutató) a blogon. Nem mindenkinek van azonban lehetősége arra, hogy otthon komposztáljon. Jó megoldás lenne erre a komposztálható hulladék szelektív gyűjtése és központi hasznosítása, de ez még sajnos várat magára. Akadnak azonban civil kezdeményezések, amelyek követendő példaként szolgálhatnának.

Köztudott, hogy edzett, jó erőben lévő embertársaink kevésbé fogékonyak a betegségekre, mint punnyadékony társaik. Kevesebben is kötnek beléjük. A növények esetében ugyanez a helyzet, ezért a legjobb biológiai védekezés az erősítés. Ha erősek a növényeink, jobban ellenállnak a fertőzéseknek, legyenek azok vírusos, gombás vagy baktériumos eredetűek. Lehet, hogy megjelennek rajtuk tünetek, de kevésbé fogják befolyásolni a termés mennyiségét, minőségét vagy a növény életét. A kártevők is a friss, zsenge, gyenge növényi szöveteket kedvelik, a keménylegényekbe beletörik a szájszervük vagy egyszerűen csak nem ízlik nekik annyira.

Nagyapám szőlőt nevel a kertjében mióta az eszemet tudom. Általában szép termése van és jó bort is készít belőle. Gondosan ápolja, védi a szőlőt, ennek megfelelően permetezi is. Máig az orromban van a rezes-kénes permetlé szaga, pedig mi, gyerekek nem mehettünk ki aznap játszani. Emlékszem a gyümölcsökön látszó kék cseppek nyomára, amit elég nehéz volt nyomtalanul lemosni. Azóta tudom, milyen fontos része ez a kertészkedésnek. Ha a fagyok véget érnek, itt a tavaszi lemosó permetezések ideje, és én azon gondolkodom, mivel is permetezzek.