biokiskert

A tegnapi eső elképesztő mennyiségű csigát csalt elő a rejtekhelyéről. Lépten-nyomon beleütköztük egy-egy megtermettebb, dolgára rohanó példányba. Néhányan megtalálták az anyák napi virágomat, a képen látható, mi maradt belőle (azokon a szárakon szép levelek voltak). A többiek is szépen ellakmároztak a növényeimen, némelyiknek csupa lyuk a levele. Tavaly elgondolkodtunk azon, hogy magunk válunk ragadozóvá, és megpróbáljuk elkészíteni a nagyobb példányokat, de végül letettünk róla. Mire összegyűjtöttük őket, elment a csigaevő kedvünk.

Itt a nyár, kezdődik a harc! A szúnyogokat nem sok ember szereti, mindent megteszünk, hogy kivédjük a támadásukat. Próbáljuk mérsékelni a számukat és elriasztani őket a közelünkből. Mielőtt a riogatásra rátérnénk, ismerjük meg az ellenséget! Nézzük, mit is lehet tudni a kis zavaró, zümmögő vámpírokról:

A kedvenc termékem a Biokál 01 (és a tápkocka is, na meg a vetőmagok persze, de ez!). Egy jó darab gyepet sikerült megmenteni a segítségével, ami nagyon nagy szó. Korábban már írtam, hogy a téli hótakaró alatt, megtámadta a hópenész. Főleg azon a részen, ahová a járdáról ellapátolt hó került. Tavasszal olyan rettenetesen nézett ki, hogy az hittük, vége. Lehet újra telepíteni. Ami nagyon kellemetlen, mert pont az a rész döglődött, amit elég sokat használunk: ott egy újratelepítés nagyon macerás lett volna. A gyógymód a következő volt: szellőztetés, Biokal 05 (a turbózott komposztbomba) kiszórása a fű közé, és permetezés Biokal 01 nevű szerrel. Eleinte hetente permeteztük, aztán kéthetente, most már csak ha eszünkbe jut. Mostanában eszünkbe fog, mert a járda melletti rész szeret kiszáradni, kicsit turbózni kell rajta.

Vannak helyek amelyek egyszerűen szelesek. Valahogy mindig fúj, mindig ugyanonnan. Ez sem embernek, sem növénynek nem jó, de ha már ilyen a telek, ne költözzünk, inkább tegyünk valamit. Akkor is érdemes valamilyen trükkhöz folyamodni, ha nem különösebben szeles a kert, de védeni akarjuk az ott lévő növényeket, például a veteményest. Vagy a teraszt, pihenőhelyet, medencét, kerti tavat.

A Biokiskert saját bőrén ill. kertjén tesztelt termékei közül következzen a Natur Biokal termékek egy igen népszerű tagja: a tápkocka. Nagyon megörültem neki, mert talajfertőtlenítő hatással is rendelkezik. Tavaly nálunk a retek kihúzás után rögtön a kukában landolt, mert tele volt kukaccal. Nagyon mérges voltam rájuk, mert imádom a retket. Többen is javasolták, hogy a magok mellé vessek egy kis rovarirtót is, de ez a módszer nem nyerte el a tetszésem. Így azon növények közé, amelyeknek a föld alatti részére pályázom, tápkockákat ültettem. A palánták alá is. Az újonnan ültetett dísznövények is kaptak, sőt, a régebbi, nem túl fitt növények mellé is beástam egyet-kettőt. Íme az eddigi tapasztalatok:

Ha valaki tudja, mi a haszna a szúnyognak, ossza meg velem! Jó, néhány állat szereti őket, meg a lárvái is etetnek halakat, de úgy tűnik, nem túl hatékonyak ezek az állatok. Túl sok szúnyogot hagynak. Amint az első szúnyog feltűnik a légtérben, megkeres engem, és jól megcsíp. Még a farmert is átszúrja, talán ha űrruhát húznék, megvédhetném magam. Mellettem nyugodtan ücsöröghet bárki, őt nem fogják csípni. Simán magamhoz vonzom a környék szúnyogállományát.

Én szeretem az állatokat. Tényleg. Általában szépnek tartom őket, még azokat is, amelyeket nem szívesen vennék kézbe, sőt, ha rám másznának, sikítanék. Egy kivétel van: a meztelen csiga. Még képen nézve is kiráz tőle a hideg. Ellenérzésem egyik oka az lehet, hogy léptem már rá (véletlenül) nagyobb példányra: horror élmény volt.

A tavalyi év nagyon tetszett nekik, jó sok volt az eső. Idén is megjelentek. Szerencsére a barna giga fajtából csak néhányat láttam, a kicsi feketébe gyakrabban botlottam bele (az sem szép, de kicsiben elviselhetőbb). Ha csak esztétikai problémám lenne velük, azt még elviselném. De hogy pont azt egyék, amit én is akarok! Nagyon nehéz velük harcolni, de nézzük, mit tárazzunk be ellenük:

Ha az ember árulni kezd valamit, ki is próbálja. Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert a saját igényem adta az ötletet az értékesített áruk köréhez. Én magam szerettem volna biokiskertet, és mivel nehezen találtam hozzávalókat, úgy döntöttem, felkutatom őket és megosztom mindenkivel. Izgatottan próbálgattam a termékeket, lassan látom az eredményt is. Nézzük először a bio vetőmagokat!

Gyakran olvasom, hogy a palánták minősége nagyon fontos - és tényleg az, ha vásároljuk őket. Ebben az esetben valóban jól meg kell nézni, hogy a növény ne legyen megnyúlt, ide-oda dőlő, halványzöld színű, beteges vagy deformált levelű. Nem kell azonban ilyen szigorúnak lennünk a saját magunk nevelte palántákkal szemben, főleg, ha jó minőségű vetőmagot vásároltunk. Ez egyébként a kész palánta legfőbb hátránya: ha nem ismerjük jól, akitől vesszük, nem tudhatjuk, milyen maga a fajta.

Szerencsére nem minket (bár filmen már láttunk ilyet), csak a veteményt. Vagy a fűmagot: próbáltuk pótolni idén a gyerekek által kijárt füvet a csúszda alja-feljárata útvonalon, de a fenyőfánkon fészkelő gyönyörű gerlepár akkurátusan felszedegette az összes fűmagot. A veteményben nálunk nem okoznak nagy gondot a madarak, mert közel van a házhoz és sűrűn járnak erre a szomszéd macskái, de van, ahol szinte mindent kicsipegetnek. Ilyenkor a legmadárbarátabb kertész is próbál tenni valamit, hogy megóvja kertjét az éhes hadtól.