biokiskert

A Konyhakerti mindentudót olvasva igen kellemes meglepetés ért. Arra az esetre is adtak tanácsot a szerzők (Fern Marshall Bradley és Jane Courtier), ha a kertésznek van olyan problémája, ami megnehezíti a kertészkedést. Például kerekesszékben ül. Vagy csak idősebb, fáj a dereka és nem tud hajolgatni. Olyan természetességgel szenteltek ennek a speciális helyzetnek egy fejezetet, ami (legalábbis nálunk) még szokatlan. Jó lenne, ha szokássá válna.

A gyerekek szeretnek segíteni. A kertben különösen. A sikerélményt is szeretik. A kislányom már rábeszélt, hogy legyen saját kertrésze, amit ő gondozhat. Remek ötletnek tartom, biztos vagyok benne, hogy gondosan óvja és nevelgeti majd a növényeit. Ha mégsem, azt is megtapasztalhatja, mi történik az elhanyagolt növényekkel. Már alig várjuk a tavaszt. Csak azt nem tudom, a kisfiam mit fog szólni: ő még kicsi az önálló gondoskodáshoz, de ami a nővérének van, az neki is kell. Lehet, hogy a végén ő is ültet majd? De mit?

Napok óta nincs is kedvem kitenni a lábam, olyan hideg van. Februárra már elfogy a tél felett érzett örömöm, ilyenkor már egyre inkább várom a tavaszt. Valahol jó ez a türelmetlenség, kedvez a tervezésnek. Alakulnak a tervek a fejemben a kert és a veteményes kialakításáról, hogy milyen módszereket szeretnék kipróbálni, mivel védekezzek a kártevők ellen. Ez utóbbi elég nehéz, mivel csak a legvégső esetben szeretnék vegyszerhez nyúlni (és itt a biogazdálkodásban is használható vegyszereket értem, ami azért mégiscsak hmm). Aztán vannak még ügyek, amiket a szorgalmas kertészek már rég el is felejtettek, de hát én nem vagyok az. Nézzük csak, miket is kell még tenni a tavaszra várva?

Amikor belevágtam a blogírásba, kijelentettem, hogy márpedig én nem palántázok, úgysem megy az nekem. Jelentem, kezdek elbizonytalanodni. Végülis a karalábé jó lett. Az ördögszem nevű virág is kikelt, később aztán nem teljesített, de a palántakort túlélte. Egyszer majd lesz télikertünk, ami tökéletes helye lesz a növényovinak, de muszáj addig lemondanom róla?

A Hold befolyással van a Földre, ez világos. Gondoljunk csak a legfeltűnőbb Hold által keltett jelenségre, az ár-apály ingadozására. A Hold már régóta izgatja az embereket, sok hiedelem és megfigyelés fűződik hozzá. Elég néhány horrorfilmet megnézni, hogy tudjuk, furcsa dolgok történhetnek a Hold különböző fázisaiban, de leginkább teliholdkor. Nem meglepő tehát, hogy a kertészkedésben is szerepet kap. Régen a holdfázisok szerint kertészkedni teljesen megszokott volt, aztán valahogy feledésbe merült. Mostanában a biokertészek kezdtek el ismét figyelni az égi vándorra. De mit csinál a Hold a növényeinkkel?

Régen azt gondoltam, a kerti tó nagyon giccses dolog. Meg hogy felvágás. Aztán egyre több olyan képpel találkoztam, ahol egyszerűen csak szép volt. Néhol gyönyörű. Így aztán arra jutottam, a kerti tó olyan, mint sok más: lehet ízlésesen és ízléstelenül csinálni. Ha viszont ízléses, az nagyon ott van. Most már vágyom egy kerti tóra, már ki is néztük a helyét. Egyelőre a gyerekek csúszdája áll ott, de ha egyszer kinőnek a csúszdakorból! Addigra már nem jelent veszélyt rájuk egy tó sem.

Tavaly a kelleténél jóval többet kaptunk belőle, ezt még ma is nyögik sok helyen az országban. Általában azonban nincs ez így, gyakoribb, hogy kevés az eső, mint hogy túl sok. A konyhakert és a díszkert amúgy is jobban igényli az öntözést, nem is beszélve a fűről, ami az egyik legkényesebb növény. A locsolás általában megterheli a vízszámlát, még akkor is, ha kihasználjuk a vízművek locsolási kedvezményét. Más baj is van azonban a locsolással: elég nagy pazarlás az ivóvizet öntözésre használni és a növények sem a klóros, sok helyen kemény vízért rajonganak leginkább.

Főzőtudományom és ízlésem fejlődését talán a fűszerhasználat jellemzi leginkább. Otthonról a só - bors - pirospaprika - vegeta-mindenbe stílus jött velem első saját konyhámba, meg voltam róla győződve, hogy ebből áll a világ. Először azt fedeztem fel, hogy más fűszerek is léteznek. Aztán azt, hogy az ízfokozós fűszerkeverékek nem jók. Egyedül egy wok fűszerkeverék élte túl ezt a felismerést: ennek az az egyszerű oka, hogy ritkán használom ahhoz, hogy érdemes legyen ennyi különleges fűszert beszerezni (de még ez is változhat). Végül felfedeztem a fűszernövényeket és a friss fűszerek varázsát.

Az, hogy egy híres séf, mint Jamie Oliver biokertészkedésre adja a fejét, mindenképpen figyelemre méltó, de nem olyan szokatlan. A konyha legnagyobbjai a jó alapanyagokat keresik, és ezt sokszor a biozöldségekben találják meg. Nem is beszélve a húsról: egy békésen kapirgáló csirke húsa nem hasonlítható a "csirkegyárak" termékeihez. A más szakmabéli hírességek között eddig is divat volt a gasztronómia, számos híres színész és rendező lett pl. étteremtulajdonos. Szerencsére mostanság a biokertészkedést is menő felvállalni a családi birtokon.

Gyönyörűen felfutott a tűzbab a támasztékára, csodás virágai is lettek. Aztán megjelentek a hüvelyek, már kezdtem is dörzsölni a markom, hogy milyen jót szüretelünk hamarosan. Egyszer csak megjelentek a lények: feketék, pöttyösek, kisebbek, nagyobbak, jellegzetesen poloskaformájúak. Tulajdonképpen szépek voltak, csak hát éppen a babomat ették. Szívókájukat a hüvelyekbe mélyesztve ácsorogtak. Egyre nagyobbra nőttek, már néhány rendes poloska méretű, zöld jószág is volt köztük. A bab végül a kukában végezte. Egyéb növényen nem láttam: ma már tudom, hogy csak szerencsém volt, többféle növény is megfelel az ízlésének (pl. paradicsom, uborka, paprika, dísznövények).