biokiskert

A talajban rengeteg élőlény él. Ezeknek egy része alig várja, hogy a földbe helyezzük féltett palántáinkat és magjainkat, mert ők ugyanúgy kulináris élvezetet látnak bennük, mint mi a későbbi termésben. Ezek között van, amit látunk, van, amit nem. A növényeinket pusztító lények ellen persze védekezni kell, de nagyon fontos, hogyan tesszük ezt. Hasznos élőlények is élnek ott, amelyeket nem kéne sem elűzni, sem kiirtani. A talaj sokkal szegényebb lenne mikrobák, hasznos baktérium- és gombafajok nélkül, nem is beszélve a földigilisztákról. Mit tehetünk, ha kíméletesen akarjuk óvni a növényeinket?

Mindig nagy szenzáció nálunk, ha a gyerekek találnak egy katicát. Kicsit sajnálom ilyenkor a kedves kinézetű hatlábút, mert jól megtúráztatják, mire felérhet a gyerekkéz csúcsára és elmenekülhet. Gondolom, hozzászoktak már ehhez: ősidők óta így jár az a katica, aki gyerekes házhoz teszi be a szárnyát. Pedig a gyermekeink kedvence félelmetes tömeggyilkos. Ha a levéltetvek szemszögéből nézzük.

Minden kezdethez tartozik egy lista a szükséges felszerelésről. Akinek van gyereke, azt pontosan tudja, hogy kb. ötvenféle, hosszabbnál hosszabb lista kering a beszerzendő dolgokról. Az ember megveszi, harmadát nem használja, egyéb dolgokért pedig vasárnap éjjel futkos, mert nem volt a listán, de kéne. Így van ez a kertben is: családi házba költözésünk után csak az volt a kérdés, hányszor megyünk aznap szerszámokért és egyéb kellékekért az ilyen profilú boltba. Aztán lassan meglett minden. Amit előre megvettünk, annak egy része a sufni legeldugottabb sarkában pihen, amit menet közben, azt használjuk. Azért a benzinköltség és időráfordítást csökkentendő, megpróbálom összeszedni, mi kellhet egy kezdő készlethez:

A gazt, gyomnövényeket senki sem szereti a kertjében látni. Sokat kell hajlongani, hogy megszabaduljunk tőlük, már ha nem akarunk gyomirtót bevetni. Most azonban egy érdekes cikkre bukkantan a Biokultúra újság idei első számában. Nem is annyira a cikk fogott meg, hanem a néhány soros előszava arról, hogy a gyom nem feltétlenül maga a megtestesült gonosz. (A továbbiakban a szántóföldi mechanikus gyomirtásról esik szó benne).

A komposztálásról már esett szó két ízben is (alapok és hibakeresési- és javítási útmutató) a blogon. Nem mindenkinek van azonban lehetősége arra, hogy otthon komposztáljon. Jó megoldás lenne erre a komposztálható hulladék szelektív gyűjtése és központi hasznosítása, de ez még sajnos várat magára. Akadnak azonban civil kezdeményezések, amelyek követendő példaként szolgálhatnának.

Köztudott, hogy edzett, jó erőben lévő embertársaink kevésbé fogékonyak a betegségekre, mint punnyadékony társaik. Kevesebben is kötnek beléjük. A növények esetében ugyanez a helyzet, ezért a legjobb biológiai védekezés az erősítés. Ha erősek a növényeink, jobban ellenállnak a fertőzéseknek, legyenek azok vírusos, gombás vagy baktériumos eredetűek. Lehet, hogy megjelennek rajtuk tünetek, de kevésbé fogják befolyásolni a termés mennyiségét, minőségét vagy a növény életét. A kártevők is a friss, zsenge, gyenge növényi szöveteket kedvelik, a keménylegényekbe beletörik a szájszervük vagy egyszerűen csak nem ízlik nekik annyira.

Nagyapám szőlőt nevel a kertjében mióta az eszemet tudom. Általában szép termése van és jó bort is készít belőle. Gondosan ápolja, védi a szőlőt, ennek megfelelően permetezi is. Máig az orromban van a rezes-kénes permetlé szaga, pedig mi, gyerekek nem mehettünk ki aznap játszani. Emlékszem a gyümölcsökön látszó kék cseppek nyomára, amit elég nehéz volt nyomtalanul lemosni. Azóta tudom, milyen fontos része ez a kertészkedésnek. Ha a fagyok véget érnek, itt a tavaszi lemosó permetezések ideje, és én azon gondolkodom, mivel is permetezzek.

A fűszernövények dícséretéről már írtam, de akkor nem említettem egyéb hasznukat. Ezeket a növényeket ültethetjük egy csoportba is, így egyszerűbb lecsípni a szükséges adagot a főzéshez. De még jobban tesszük, ha szétszórjuk őket a kertben. Nem véletlenszerűen, hanem célzottan. Sok fűszernövény ugyanis kártevőriasztó hatású, így megvédheti a zöldségeket is. Nézzünk egy párat:

A rutinos kertészkedők ilyentájt már bizsergést éreznek, ha a vetőmagos zacskókra néznek. Én mostanában naponta végigrágom magam a zacsik hátulján, melyiket is kell most azonnal, melyiket később, és mi legyen azzal, amit most is lehet, meg később is. Hiába, tervezni kell.

A tavaszi, nyári, őszi munka során az ember általában csak nagyjából megtisztogatja a szerszámokat és beteszi a helyére. A lelkiismeretesebbek le is mossák. Néha azonban ennél több kell.