biokiskert

Láttam egyszer egy természetfilmben, hogy valahol, talán Dél-Amerikában a vándorhangyák lerohantak egy falut. Mindenhova bementek, és kihozták az összes rovart a házakból. Rendes nagytakarítást tartottak, a helyiek szerették is őket érte, mert még a skorpiókat is elkapták. Évente három napig tart az invázió, ezzel én is simán kiegyeznék. Csakhogy nekünk egész évben rettenetesen sok a hangyánk. Ez egy ilyen hangyás környék, mindenki ezzel küzd. Tavasszal a házba is bevonulnak, innen sem egyszerű kipaterolni őket. Egészen megdöbbentő dolgokat kedvelnek: grasszálnak a fürdőszobában, körbezsongják a töltődő telefonokat, nem eszik a porcukrot, de isszák a kókuszlikőrt. Kint is okoznak gondot, például telepítik szorgalmasan a levéltetveket. A szomszédban elrágták a rebarbarát, amúgy csak túrnak szorgalmasan. Mit tegyünk ellenük?

Úgy kezdődött, hogy beleszerettem a korallberkenyébe. Megcsodáltam egy kertészetben a háromméteres, gyönyörű példányokat, megnéztem az árcímkét, majd úgy döntöttem, egy 30 centis is megteszi. Majd megnő a kertben, legfeljebb nem rögtön takarja majd el a hátsó szomszéd tyúkólját. Ki is hajtott szépen tavasszal és én csodáltam a friss, piros hajtásokat. Egyik reggel, amikor éppen csodáltam, mélységes felháborodással láttam, hogy valaki megrágta. Nem is kicsit, a gyönyörű új hajtásokat tövig bekebelezték. Miközben a tettest kerestem, a gyanú egy szürke bogárkára terelődött.

Akármerre járok, mindenhol tápoldat, műtrágya, mesterséges ezmegaz mosolyog szebbnél szebb flakonokban, zacsikban a polcokról. Ha növénytermesztéssel, -gondozással kapcsolatos írásra bukkanok, annak legalább fele arról szól, mikor mit szórjuk, fújjunk, permetezzünk. A tápanyag-utánpótlás persze nagyon fontos, de nem mindegy, mindez hogyan történik.

Amikor megvettem az első adag vetőmagomat, rájöttem, hogy nincs egyszerű dolgom: ezeket nem egyszerre kell elvetni! Nagyjából 26-szor válogattam át őket, mire eldöntöttem, mit mikor hová tegyek, és persze volt, amit elfelejtettem, mire sorra került volna. Ha nem februárban vásárolunk, még nehezebb a dolog: azon is el kell gondolkodni, hogy egyáltalán érdemes-e beruházni még az adott zöldség magjába, vagy azt már úgyis csak jövőre vethetem el. Íme egy kis segítség, hogy átláthatóbb legyen a magválaszték.

Ha a konyhakertre gondolunk, általában egy nyugodt, vidéki kert kedves bája jut eszünkbe. Hosszúkás ágyásokkal, tyúklépésben járható ösvényekkel, szabályos zöldségsorokkal. A konyhakert általában elnyomja a kert kikapcsolódásra szolgáló részét, vagy ha elég nagy a telek, élesen elkülönül tőle. Kertvárosokban azonban nem mindig van erre hely, vagy ha van is, nem mindig fér össze a kert vágyott képe a konyhakert létével. Ennek azonban nem kell így lennie! Néhány tipp, hogyan illeszthetjük be a konyhakertet egy városi, elegáns, esetleg modern ház kertjébe:

Burgonyát, kedveltebb nevén krumplit kiskertbe is lehet ültetni. Az enyém sajnos túl kicsi, így én nélkülözni kényszerülök a házikrumplit, de ha egyszer lesz nagyobb, mindenképpen kipróbálom. Már csak azért is, hogy finom és olcsó újkrumplit ehessünk. A gyengém az újkrumpliból készített petrezselymes burgonya, amit úgy főzök, mint anyu: a krumplit vékony karikákra szelem és víz nélkül, kevés kacsazsíron, fedő alá küldöm. Már alig várom…

A csalánt mindenki ismeri, de senki sem szeretne vele közeli ismeretséget kötni. Pedig jó egy kis csalán a kertben. Persze a gyerekeket meg kell tanítani rá, hogy ne piszkálja, de alighanem előbb-utóbb magától is rájön. De mire is jó a csalán? Rengeteg dologra, akár ehető-iható is, de most nem a saját egészségünkre gyakorolt hatásról írnék, hanem a növényeinkére.

Minden gyerek kedvenc bogara a katica. Külön öröm, hogy a katica igen hasznos a kertben, így nyugodtan támogathatjuk erdőn-mezőn járva a gyermek katicagyűjtését. Ha otthon az állatkát egy alakuló levéltetű-kolónia közepébe helyezzük, biztos ott marad egy ideig. Ha még tovább ott akarjuk fogni, készíthetünk neki házat is: a koszt-kvártély nagyon vonzó egy kertben a katica számára. Ügyes kezű apukák, anyukák, nagyszülők, munkára fel, a gyerekek biztosan szívesen segítenek!

Ezúttal két, máshová szánt írásomat ajánlanám a figyelmetekbe:

Az egyik általában a vetőmagokról, eltarthatóságukról szól, és arról, hogyan lehet tesztelni a bizonytalan korú példányokat.

A másik pedig arról, hogy ki az az őrült, aki drága bio vetőmagot vesz és miért tesz ilyet.

Ha már ott jártok, olvasgassatok nyugodtan! Jó szórakozást!

Tavaly a paradicsomaim az égig nőttek. Először egy rövidebb bambuszkaró volt mellettük, de ezt hamar kinőtték. Jött a 2,5 méteres karó, ezt azonban már nem tudtuk olyan jól leszúrni, nem lett elég stabil. Elég szeles volt felénk a nyár. A karók és a növények egy darabig bírták, aztán megadták magukat és felborultak. Esőben különösen nagy élvezet volt kirohangálni, hogy valahogy talpra állítsuk a három méteres, paradicsomtól roskadozó növényeket. Így idén a támaszték kiemelt figyelmet kap.