biokiskert

Régebben kedveltem a macskákat. Az édes, bájosan esetlen mozgású kiscicákat és a kecses, öntörvényű nagyokat. Sosem voltam a rajongójuk, mert lerí róluk, hogy felsőbbrendűnek tartják magukat nálam. Márpedig én az egyenrangú kapcsolatok híve vagyok, ezért nem készültem macskát tartani. Azért titokban picit csodáltam őket. Mostanáig.

Olyan kezdeményezésen akadt meg a szemem, ami jót tehet. Jót azoknak, akiknek nincs kertjük, de szeretnének kertészkedni, finomakat termelni és enni és jót azoknak, akiknek van kertjük, telkük, de nincs kedvük-idejük művelni. Angol származású az ötlet, de már Magyarországon is elindult a szervezés. Miről is van szó?

Virágok a veteményben? Bizony, egy biokertben ez nem meglepő. Hozzátartozik. Ahogy a fűszernövények is. Nekem jobban is tetszett így az ágyás, nem volt olyan egyhangú. Az alább felsorolt növények mindegyikét nyilván nem tudjuk elültetni, mert akkor nem marad hely a lényegnek. Én az első négyet passzírozom bele az ágyások réseibe, de válogassatok kedvetek szerint!

Gyakori az erdőben, ritka a kertekben, pedig gyönyörű bokor. A termése ehető, sőt egészséges és finom is. Mi az? Aki erdő közelében nőtt fel, előnyben van. Én, városiként, nemrég találkoztam csak vele, de nagy kedvencem lett. A som.

A vakond aranyos állat. Minden gyerek odavan érte, főleg a Kisvakond óta. És még hasznos is: rengeteg lótücsköt, pajort, drótférget és egyéb nyalánkságot képes elfogyasztani. A növényeket nem eszi, nem rágja. Mégsem hiszem, hogy akad olyan 18 éven felüli, aki örömmel látná őket a kertben.

Legjobban talán a golfpálya-gyep rajongók tépik a hajukat miatta, amikor a gondosan egyformára nyírt, egy irányba fésült fűszálak között egy szép, szabályos vakondtúrást pillantanak meg. Ha egy kiadós eső után beomlanak a felszínközeli járatai, a szép fűre végképp keresztet vethetünk. De frászt kapnak tőle a konyha- és virágoskert kedvelők is, kedvező étrendje ellenére. A vakond ugyanis szépen kitúrja a növények alól a talajt, sőt, néha a növényeket is. A növények viszont talaj nélkül nem bírják sokáig, és elszáradnak. Ezért hamar döntés születik: a vakondnak mennie kell.

… annál jobban érzem, milyen keveset tudok. Belevetettem magam a biokert tervezésbe. Olyan, mintha elindultam volna fát mászni: elindultam a törzsénél, de hamar elágazáshoz értem. Elkezdtem megmászni a nagy ágakat, de jöttek a közepesek, azután a kisebbek. Bevallom, nagyobb a fa, mint képzeltem.

Hát persze! Aki biokertet próbál létrehozni, már eleve dicséretesen zöldnek minősül, de mint mindent, ezt is lehet fokozni. Íme, néhány ötlet, amivel a szigorúan vett bio zöldség- és növénytermesztésen túl is tehetünk még egy kicsit a környezetünkért és magunkért:

...és cselezd ki a kártevőket! Ha a korai és a késői zöldségfajtákból válogatsz, jó eséllyel elkerülöd a fajtát kedvelő zabagépek támadását. A természet ugyanis igen bölcs, akkor rajzanak a kártevők és terjednek a gombás fertőzések, amikor sok a tápanyag, azaz a célcsoportjuk még finom zsenge.

A tervezésbe! Tavaly annyi volt a tervezés részemről, hogy a vetőmagboltban végignézegettem a zacskókat, és ami szimpatikus volt, megvettem. Az eredmény nem volt túl jó, mert itthon olvastam el, hogy a legtöbbet érdemes előnevelgetni és csak palántaként kiültetni. Nekem viszont erre pillanatnyilag nincs megfelelő helyem, bár azért megpróbáltam.

Volt, ami sikerült.

Legalábbis a kertjét. Ha beszélgetsz is vele és még tudja is, milyen zöld izék nőnek a kertjében, nyert ügyed van! Hiába ugyanis a szakkönyvek összes tudása, a talajnak és a mikroklímának annyiféle egyedi kombinációja van, amiről sehonnan nem kaphatsz tájékoztatást, kivéve saját és a szomszédok kertjét. Mit tudhatunk meg így?