biokiskert

A komposztálásról már esett szó két ízben is (alapok és hibakeresési- és javítási útmutató) a blogon. Nem mindenkinek van azonban lehetősége arra, hogy otthon komposztáljon. Jó megoldás lenne erre a komposztálható hulladék szelektív gyűjtése és központi hasznosítása, de ez még sajnos várat magára. Akadnak azonban civil kezdeményezések, amelyek követendő példaként szolgálhatnának.

Köztudott, hogy edzett, jó erőben lévő embertársaink kevésbé fogékonyak a betegségekre, mint punnyadékony társaik. Kevesebben is kötnek beléjük. A növények esetében ugyanez a helyzet, ezért a legjobb biológiai védekezés az erősítés. Ha erősek a növényeink, jobban ellenállnak a fertőzéseknek, legyenek azok vírusos, gombás vagy baktériumos eredetűek. Lehet, hogy megjelennek rajtuk tünetek, de kevésbé fogják befolyásolni a termés mennyiségét, minőségét vagy a növény életét. A kártevők is a friss, zsenge, gyenge növényi szöveteket kedvelik, a keménylegényekbe beletörik a szájszervük vagy egyszerűen csak nem ízlik nekik annyira.

A lóbabbal először egykori szomszédunk, egy arab származású, kitűnően főző lány konyhájában találkoztam. Elképesztően finom ételt készített belőle, bár ő ezt elég sok alapanyagból képes megtenni. Soha azelőtt nem láttam még ilyen különös formájú, hatalmas babszemeket. Aztán egy időre megfeledkeztem róla, egészen addig, amíg magam is böngészni kezdtem a szakácskönyveket. Lóbab, zsenge lóbab, lóbab nyersen - folyton ezekbe botlottam. Így jár az ember, ha a nemzetközi konyha remekeit szeretné itthon elkészíteni.

Amikor megtaláltuk a telkünket, örömmel láttam, hogy egy hatalmas mogyoróbokor is található rajta. Tényleg hatalmas, van vagy 6 méter magas. Eszembe jutott dédapám, aki puszta kézzel törte nekünk a kertjükben termett mogyorót. Ámultunk erején és próbáltuk utánozni, persze esélyünk nem volt. A kertünkben álló mogyorónak nagyon finom a termése is, a gyerekek szívesen gyűjtögetik és eszegetik.

Nagyapám szőlőt nevel a kertjében mióta az eszemet tudom. Általában szép termése van és jó bort is készít belőle. Gondosan ápolja, védi a szőlőt, ennek megfelelően permetezi is. Máig az orromban van a rezes-kénes permetlé szaga, pedig mi, gyerekek nem mehettünk ki aznap játszani. Emlékszem a gyümölcsökön látszó kék cseppek nyomára, amit elég nehéz volt nyomtalanul lemosni. Azóta tudom, milyen fontos része ez a kertészkedésnek. Ha a fagyok véget érnek, itt a tavaszi lemosó permetezések ideje, és én azon gondolkodom, mivel is permetezzek.

A fűszernövények dícséretéről már írtam, de akkor nem említettem egyéb hasznukat. Ezeket a növényeket ültethetjük egy csoportba is, így egyszerűbb lecsípni a szükséges adagot a főzéshez. De még jobban tesszük, ha szétszórjuk őket a kertben. Nem véletlenszerűen, hanem célzottan. Sok fűszernövény ugyanis kártevőriasztó hatású, így megvédheti a zöldségeket is. Nézzünk egy párat:

A rutinos kertészkedők ilyentájt már bizsergést éreznek, ha a vetőmagos zacskókra néznek. Én mostanában naponta végigrágom magam a zacsik hátulján, melyiket is kell most azonnal, melyiket később, és mi legyen azzal, amit most is lehet, meg később is. Hiába, tervezni kell.

A tavaszi, nyári, őszi munka során az ember általában csak nagyjából megtisztogatja a szerszámokat és beteszi a helyére. A lelkiismeretesebbek le is mossák. Néha azonban ennél több kell.

A Konyhakerti mindentudót olvasva igen kellemes meglepetés ért. Arra az esetre is adtak tanácsot a szerzők (Fern Marshall Bradley és Jane Courtier), ha a kertésznek van olyan problémája, ami megnehezíti a kertészkedést. Például kerekesszékben ül. Vagy csak idősebb, fáj a dereka és nem tud hajolgatni. Olyan természetességgel szenteltek ennek a speciális helyzetnek egy fejezetet, ami (legalábbis nálunk) még szokatlan. Jó lenne, ha szokássá válna.

Emlékeim szerint gyerekkorunkban nővérem kedvence volt a lucullus paradicsom. Én a vékonyabb héjú, édesebb fajtákat kedveltem jobban. De tulajdonképpen mindegy is volt, csak finom, napon érett legyen. Nyáron még ki lehet fogni ilyeneket a piacon, de a saját kertben termett az igazi, frissen leszedve és napsütéstől langyosan fogyasztva. A nyár íze…