Ha az ember neves sztárszakácsok könyveit bújja, sok olyan alapanyagra bukkan, ami nem pihen minden kamrapolcon.  Eddig írtam a cukorborsóról, az édesköményről, a lóbabról és a valamivel gyakoribb lucullus paradicsomról, következzen most a salotta, azaz a mogyoróhagyma. A savanyúságos polcról ismert gyöngyhagyma is pici ugyan, de nem ugyanez a fajta. A salotta Ázsiából származik, ott is szívesen használják. Európában a francia szakácsok kedvence – nem véletlen, hogy a francia konyha iránt rajongó Gordon Ramsey is ezt teszi minden receptjébe.

 

A salottahagyma a vöröshagyma és a fokhagyma közeli rokona. Íze inkább a vöröshagymáéhoz áll közel, de lágyabb, kifinomultabb. Nem is lesz tőle annyira büdös az ember, ezért salátákba is kiváló. A profik gézbe csomagolják és hideg vízbe mártják, ez jót tesz az ízének és állagának is. Általában nagyon apróra vágják, ezt a vágási technikát még tanulnom kell.

 

Több fajtája is létezik, van belőle hosszúkásabb és kerekebb típusú hagyma. Általában dughagymáról szaporítják, ilyenkor az anyagumón több leánygumó is nő. Magról is szaporítható, de ekkor ne vigyük Franciaországba, mert az ilyet ott nem is nevezhetjük salottának. A magról szaporított hagyma minősége gyengébb, íze kevésbé finom.

 

Én idén próbálok először a kertben salottát előállítani. A Red Sun típust válaszottam, ez rózsa típusú, kerekded hagyma. Remekül tárolható, így akinek van elég helye, bátran ültethet belőle. Majd beszámolok az eredményről!