biokiskert

Az első könyvajánlómban már írtam az ijesztő könyvekről: Fern Marchall Bradley és Jane Courtier Konyhakerti mindentudó c. könyve egy kicsit ilyen. Azért ha már van kellő önbizalmunk, hogy ne vegyük túlzottan magunkra a szerzők rosszallását a kellő szakértelem nélkül próbálkozó kertészekre vonatkozóan, nyugodtan fellapozhatjuk ezt a könyvet is. Nagy előnye, hogy szép. Tényleg, akár ajándékba is adhatjuk (ráadásul nem is ólcsójános ajándék). Keménykötésű, sok és szép képpel.

Ez a kedvenc főzőműsorom. Szívesen lennék tulajdonosa egy ilyen kertnek (persze a kertészt is kérném hozzá). Ennél a résznél csorgott a nyálam; a friss, zsenge zöldségek láttán igazán kedvet lehet kapni egy kis kertészkedéshez - és persze a főzéshez. (Elnézést mindenkitől, de csak angolul találtam meg.)

És a második fele:

Ha kicsi a helyünk, akkor is érdemes belevágni a kertészkedésbe, csak egy kicsit megfontoltabban kell tervezni. Ilyenkor alapvetően háromféle stratégiánk lehet (ezeket persze kombinálhatjuk is):

1. Különlegességeket ültetünk, amit nem lehet minden sarkon kapni. Ilyenek pl. a nem szokványos paradicsomfajták, különleges saláták, különböző színű céklák, édesburgonya, babszakáll, keleti zöldfélék (főleg káposztafélék), mogyoróhagyma, cukorborsó.
   
   
   
   

Lelkes kezdőként elvetettem a répát, petrezselymet. Bőven szórtam magot a barázdába, hogy biztosan kikeljen. Ki is kelt, ritkítanom kellett volna. Na, azt a munkát nem nekem találták ki! Az egy dolog, hogy görnyedni kell az ágyás fölött: aki kertészkedik, kibírja. A problémám az volt, hogy nem tudtam úgy kihúzni egy palántát, hogy öt másik ne jött volna vele. Attól tartottam, ha rendesen akarok ritkítani, kb. fél méterenként marad egy répám.

A zöldségek, gyümölcsök és a növények jó része napot igényel. Ez a kertészek egy részének (nekem is) gondot okoz. Dísznövényekből még csak lehet találni árnyéktűrőket, sőt, árnyékkedvelőket, de a haszonnövények többségénél bajban vagyok. Miért baj az árnyék? A túlzott árnyék erőtlenné teszi a növényeket, érzékenyebbek lesznek a betegségekre és a kártevők támadására. Némely növény ki sem fejlődik árnyékban. Mit lehet tenni, ha túl árnyékos a kert?

Itt az idő, hogy elkezdjük tervezni, mit is ültessünk kis kertünkbe. Gyakorlott kertészeknek már biztos vannak bevált növényeik, fajtáik. Azt is tudják, a kert melyik részét mely növény szereti, esetleg utálja. Sőt, azt is, melyik növénnyel felesleges próbálkoznia, mert úgysem marad meg. Kezdőknek viszont érdemes olyan növényeket választani, amelyek kevés erőfeszítéssel biztos sikert ígérnek, így később kellő magabiztossággal vághatnak bele az újabb és újabb fajták termesztésébe. Íme néhány fajta, ami biztos beválik majd:

Ki fogadta meg (ismét), hogy mostantól egészségesen fog élni? Nem tunyul a gép előtt, rendeseket eszik, alszik eleget, stb. Persze a karácsonyi bejglimérgezés és eszem-iszom után nagyon kívánatosnak tűnik a fitt életmód, csak aztán jönnek a hétköznapok… Szerencsére az egészséges ételek kategóriába sokminden belefér. Tapasztalatom szerint ha jók az alapanyagok, nagyon egyszerűen lehet olyan ételeket rittyenteni belőlük, amik ugyan egészségesek, de megnyaljuk utána mind a tíz ujjunkat. Igazi olasz receptek között találni ilyen ételeket: alig néhány hozzávaló, néha még főzni sem kell és máris kész a remek étel.

A kertészeti (főleg a biokertészeti) könyvekkel általában az a problémám, hogy ijesztőek. Elolvasva őket úgy tűnik, hogy ez egy nagyon bonyolult dolog, tehát jobb bele sem vágni. Ha mégis belevágnék, felkészülhetek rá, hogy rengeteg időm elmegy majd vele, és ha nem csinálok mindent tökéletesen, tönkreteszem a kertem. Amúgy is csak akkor álljak neki, ha megtisztítottam a lelkem és átérzem a természet tökéletességét. Általában át is érzem, de azért én eléggé modern lélek vagyok: gyorsan élek, sok minden érdekel, állandóan jövök-megyek; ráadásul két kisgyerekem van és kicsit lusta is vagyok. És így szeretnék én kertészkedni.

Általános iskolás koromban azt a feladatot kaptuk, hogy gyűjtsünk rovarokat és azokat gombostűre szúrva vigyük be biológia órára. Akkoriban épp egy belvárosi gangos házban laktunk, így nem volt túl könnyű teljesíteni a kérést. Még csótány sem volt, azzal csak később, panellakó koromban találkoztam. Anyukám egy vendéglátóipari egység kerthelyiségében bukkant rá a megoldásra: egy hatalmas, zöld, meglehetősen ijesztő ízeltlábú támolygott felé. Egy kis doboz segítségével csapdába csalta és foglyul ejtette az idegent, majd boldogan hazahozta. Ahogy belestem hozzá, kis híján rosszul lettem: rettegtem tőle.

nézzük meg, hogy izzik a galagonya! A "Le a tujákkal a sövényben!" c. sorozatom következő írása egy újabb őshonos és igen hasznos növényt ajánl, a galagonyát. Szép is, hasznos is: tavasszal a virágában gyönyörködhetünk, később a madarakban, amelyek a bogyóin lakmároznak, ősszel pedig a színeződő levelekben.