Szeretem a jó ételeket, még jobb, ha azok egészségesek is. A vegetáriánus és a reformkonyha újdonságaival azonban (még) nem sikerült igazán megbarátkoznom. Keresem a friss, egészségesen elkészíthető ételeket, de inkább a nemzetközi, főleg az olasz konyha berkeiből válogatok. A medvehagymával viszont pont egy vegetáriánus oldalon találkoztam először. A vele elkészített ételről készült fotó borzalmas volt, ki is vertem a fejemből gyorsan. Aztán mást olvastam: hogyan készítsünk fokhagymás ételt úgy, hogy utána még emberek közé is mehessünk? Na, itt már komolyan felfigyeltem a medvehagymára. Kezdett érdekelni a dolog.

 

Egy kertészetben járva épp kedvenc szekcióm, az árnyékos kert növényei között böngésztem, amikor a kezembe akadt az éppen virágzó, csinos kis növény. Nagyon megörültem neki: bírja a kertünkben kissé túltengő árnyékot és még meg is ehetem! Megvettem hát kettőt a csillagászati árú növényből. Boldogan újságoltam apósomnak is, aki felnevetett: de hát tele van vele az erdő! Így jobban belegondolva, tényleg. Felrémlett, honnan volt olyan ismerős. (Persze nem bánom, hogy megvettem, mert apósom azóta sem hozott nekem az erdőből).

 

Ha már ültettem, utánaolvasgattam, mitől leszek makkegészséges: a medvehagyma kiváló koleszerinszint-problémákra, szív- és érrendszeri bajok megelőzésére, felsőlégúti gondokra, javítja az emésztést, erősíti az immunrendszert. Ez nagyrészt elmondható a szagos fokhagymáról is, le ne mondjunk róla! De azért kiegészíthetjük a szalonképesebb leheletet hagyó verzióval is. Ha a vadonból gyűjtjük, vigyázzunk: a levele könnyen összetéveszthető a gyöngyvirágéval és az őszi kikericsével, amelyek mérgező növények.

 

Nézegettem a hagymáimat, de nem találtam elég erősnek őket, hogy csippentsek belőlük az asztalra is. Egyszer csak eltűntek. Remélem, tavasszal újra találkozom velük, és nem gyomlálom ki őket véletlenül. De az asztalt ezúttal nem ússzák meg. Azóta gazdaságosabb beszerzési forrást is találtam, a jövőre beültetendő árnyékos részek már olcsóbbak lesznek.